Alice Csodaországban - 12.fejezet

*Julius*

Idegesítő egy alakot hozott! Alice lenne?
- Itt is van egy madár? - nézett fel a ketrec szemléléséből.
- Ha csak nem vagy vak, a saját szemeddel is láthatod..
- És ez a madár él?
- Már hogy ne élne! - léptem oda - Molly, mutatkozz be a hölgynek! Az én kis kedvencem elkezdett gyönyörűen énekelni. Nem mozdul hiába, energia takarékos kis lény.
- Ezt szeretem. -mosolyodtam el a csicsergő dallam hallatán
- Julius te nem tudsz valamit véletlenül a kastélyban élő kanáriról? Mert az egyik könyvedben..-
Nem tudok róla hogy a kastélyban tartózkodna kanári. Egyáltalán normális élőlény.. - motyogtam
- Érdekes.
- Khm! - köhintett Ace
- Igen?
- Nem szeretnél megvendégelni minket?
- Őszintén, van más választásom?
A válasz természetesen a nem volt.

*Alice*

Végre kávé! Még nem ébredtem fel teljesen. És amugy is, mintha évek óta nem ittam volna kávét.
- Kekszet?
- Nem, köszönöm, ez a sütemény mennyei! És ezek a gofrik..
- Mióta nem.. ? - nézett Julius Ace-re.
- Tegnap reggel vettem neki egy palacsintát. - válaszolt
- Értem. - tolta fel a szemüvegét Julius - Akkor egyél csak.
Nem is kellett mondani nekem. - Hfogy érthetthed asztf hfogy.. - lenyeltem a mini szenvicset - Semleges terület ezért nem tehetsz ki?

- Még semmit sem mondtál el neki?
- Kellett volna?
- Ha ő – mutatott rám nem túl kedvesen – Tényleg Alice lenne,akkor illett volna bemutatnod az országot!
- De akkor nem értünk volna ide.. - töprengett Ace
- I-igazad van. - tolta föl a szemöldökét Julisus – Ha te vezetted volna körbe lehet hogy holnap ilyenkor is az erdőben bolyongnátok..
Kinyilt az ajtó. Mind a belépő ember felé néztünk.. Aki nem is ember, - inkább neko-kun volt.
- Alice nya~ - nyávogta ahogy meglátott – Hát itt vagy!
 - Miért ne lennék itt? - pislogtam egy pillanatra. Oh! Oké.. Tényleg, miért is lennék itt?Jogos kérdés.
- Azt hittem valami szörnyűséget csinált az a személy veled.. - nézett Ace-re, aki mit sem sejtően harapott be egy csokis kekszbe. - De itt legalább biztonságban van Alice.
- Ó, én.. - magyarázkodtam
- Miért,úgy gondolod hogy nem tudnék rá vigyázni? - állt fel Ace
- Hogy hagyhatnánk rád Alice-t, ha még saját magadat is elveszted?! A királynő nagyon dühös lesz ha megtudja hogy te loptad el!!
- Hé!! - szóltam közbe, de úgy tűnik ez amolyan "kettőnk harca" féleség, rám se hederítettek. Julius is csak ült és a teáját kortyolgatta nagy nyugodtan.
- Mondja ezt a macska! A királynő előbb bízna meg egy falevélben mint benned! Én egy lovag vagyok, a sereg harcosa, jogomban állt megismerkedni az új jövevénnyel.
- Kicsit elveted a sujkod, Ace...
- Alice,elmegyünk! - ragadta meg a karomat Chershire, és az ajtó felé vonszolt.
- De én – ellenkeztem – Itt akarok maradni! - jelentettem ki. Ezen a jelenlévők közűl mindenki meglepődött. Köztük én is.. Julius kezében megfagyott az élet, Ace csak bámult rám, Chershire meg csalódottan nézett rám.
- Ha Alice-nek tényleg ez lenne a kívánsága.. - engedte el a csuklómat
- Én.. vagyis.. a könyvek.. meg az órák és... nem akarok visszamenni a kastélyba! - kiáltottam, mire Julius felébredt.
- Ha muszáj,akkor hadd maradjon. Egy feltételem van. Ne zavarj és maradj csendben
.- Ez kettő volt. - suttogtam
- Jó megfigyelő vagy. Most,hogy ezeket megbeszéltük, a végre békén hagynátok, sok munkám van. Nem lazsálhatok, mint egyesek. - nézett égető pillantással Ace-re.

*Chershire*

Mi lehet ez a hirtelen döntés? Alice-nya.. Bár, így legalább közelebb lesz hozzám... és bármikor meglátogathatom, az az idióta vén ember is nyugton marad..
Pedig úgy láttam Alice-nya szereti a kastélyt.. akkor mégis miért? Hát mindegy. Minden esetre haza kell mennem. Az öreg már biztos dühös.. Nagy valószínűséggel bűntetéssel fog várni...
-Nem tudom mi ez hirtelen, de mint kívülálló,jogodban áll így dönteni. - szólt a nyúl hátam mögül .Mióta lehet ott?
- Usagi-san? - lepődött meg Alice [Megjegyz.: Usagi = Nyúl] Az "aranyos cukorfalat kis sejmes szőrű nyuszi" láttán
- Hogy merészel -
- Megsimogathatlak? - és választ sem várva odament, és karjába vette a nyulat – Milyen selymes! És puha.. és aranyos! Tudod Peter többször kéne ezt az alakodat használnod! Sokkal hatásosabb, mint a Nyuszifül-úr imidzsed! Hé.. Ace meg hova tűnt? - nézett körbe 

*Ace *

Vissza a munkához! Jó volt Alice-al megismerkedni, de most már vége a kis pihenőmnek.
Amugy is, kezd ott túl sok ember lenni.. a miniszter is megjelent..

*Peter*

A lány itt marad. Nehéz lessz ezt a királynőnek elmagyarázni.Talán lehetetlen is,de muszáj lesz..
- Öööö, Alice,ha megkérhetlek azonnal enged el, mert... - de csak jobban szorított, és nem engedett. Ez nem lesz jó.. érzem hogy változom vissza..

*Alice*

-Eh? - néztem a karjaimba zárt Peter-re, aki már ember formát öltött.
Olyan lehetetlen helyzetbe keveredtünk hirtelen, hogy én a földre estem, ő meg rám, amikor hirtelen emberré lett. Az orrunk majdnem összeér..
Istenem. . miért zakatol a szívem?
Tegyen már valaki valamit!
De.. A külvilág megszűnt számomra..
Jelen pillanatban én elvesztem.. a kék szemekben és a közelségében.
A képek, amik már nagyon rég nem méltóztattak előjönni, most úgy döntötték, ez alkalmas pillanat. Peter arca volt az, amikor megmentett a farkasoktól.. a nagy fehérségben az ő szemeit láttam, kedves mosolyát, az ő hangját hallottam.. Hogy is felejthettem le?
Mindaz, ami most vagyok,hogy most élek, ennek az embernek köszönhető.
Nem vagyok képes megvédeni magamat.
Szánalmas vagyok, de elgyengűltem közelségétől.
Ámbár alig pár másodpercig tartott ez a pillanat, ő is a szemembe nézett, és félelem fogott el. Mit fog tenni? Amikor ilyen közel került hozzám..........
De ő felállt. Nem használta ki az alkalmat és még uriember módjára fel is segített. De láttam, hogy ő is elpirult.
- Bo-csánnat!
- Semmi. - porolta le a mellényéről a koszt zavartan,és ránézett az órájára
- Már ennyi az idő? Mennünk kell!  - célzott arra,hogy ők Chershire-vel, - aki aggódva figyelte a háttérből az eseményeket - mennének.
- Ez meg mi volt ? - hallottam még a macska fiú szájából a kérdést, amikor becsukták az ajtót. Én meg csak ott mosolyogtam zavaromban, egymagam és a kilincset  bámultam.
Julius időközben eltűnt, ezek szerint szabad lábra engedett a házában