~ Szivárvány
* Alice *
Reggel dörrenésre riadtam fel. Az ablakon kinézve még elkaptam a villámlás fényét. Sötét volt az égbolt és a vízcseppek csak úgy zuhogtak szorosan egymás mellett esve, -szinte falként. Ezt neveznék felhőszakadásnak?
Kivánszorogtam fáradtan a nappaliba, ahol Julius ült egy kávé mellett az étkezőasztalnál.
- Szép jó reggelt.. - motyogtam.
- Neked is. - üdvözölt ő is
- Téged is ez az ítélet idő ébresztett fel? - ásítottam egy nagyot nem leplezve fáradságom
- Már jóval előtte talpon voltam. Sok a munka a villámlások miatt.
Bár nem értettem hogy mi köze a villámlásoknak az órákhoz, azért bólogattam. Egy ideig csak bambultam magam elé.
- Melyik szó nem volt érthető abból hogy sok a munka?
- Hm? - pislogtam értetlenül - Jaaaa... - szökkentem fel - Máris öltözöm! Nem,előbb egy kávét veszek be, fáradtan nem jó dolgozni.. Izé, te csak kezd el, mindjárt jövök! Pár peerc.. - siettem be először véletlenül a raktárba (az ajtókat még keverem) majd a konyhába.
Egy gyors kávé, majd mosakodás végül elkészülés, átöltözés. Szerintem rekord idő alatt megcsináltam mindezt. Ráadásul még a dörrenések zajától is minden percben be kellett fogjam a fülemet, hogy ne halljam a rémisztő hangokat.. Persze nem jókedvemből, csak a reflexem miatt.
Ma egy hosszú ujjú felsőt választottam, rá egy lenge kék, a vállnál buggyos anyagú ruhácskát. Nem volt túl hideg a toronyban, mert a két hálószobában és a nappaliban fűtés van, de inkább felöltöztem.
A villámlásoktól illetve dörrenésektől egészen kicsi korom óta félek. Kislány koromban mindig a szekrényembe bújtam be. Amikor már nagyobbacska voltam, és már nem volt illendő, egyszerűen csak összegömbölyödtem mint a kis süni, fülemre tapasztottam a kezem, és erősen becsuktam a szemem. Ezt csinálom most is.
Amikor esik, vagy dörren.. Mindig olyan érzésem van, hogy valaki rémségesen haragszik rám. Annyira, hogy azt kívánja csapjon belém a villám.
Talán ez is közrejátszik a félelmemben. De hát, nincs mit tenni. Julius szerint ez a nap ilyen lesz.
- Milyen évszak van? - kérdeztem egy kosár megszerelt órával a kezemben
- Az ősz most veszi kezdetét. Ez az első zivatar.
- Nálatok vannak hónapok? - bátorkodtam feltenni ezt a kérdést is
Julius szemöldökét ráncolva hümmögött és rázta a fejét.
- Oké kö -
Bummm! - egy óriási dörrenés hallatszott,és több mint 10 másodpercig el sem halkult.
Kiejtettem a kezemből a kosarat, -szerencsére a tartalma nem törött el - és a jól ismert pózomba kucorogtam, várva a hatalmas égszakadás végét.
A szívem hevesen vert. Ez idáig ilyen rettenetesen hangos csattanást még nem éltem meg.
- Végre elhallgatott.. - motyogtam zakatoló szívvel, ijedt hangon. Felnéztem és Julius furcsálló tekintetével találtam magam szemben.
* Chershire *
Nya. .Ez a barlang nagyon unalmas.. És a dörgések... Alice-nyan biztos nagyon megijedt tőlük. Talán most is egy szekrényben kuporog egyedűl, remegő szívvel..
És még csak nem is tudok semmit sem tenni érte. Míg a vízcseppek zuhataga el nem áll esernyőm híján nehézkesen juthatok el hozzájuk..
- Nyaa!!
* Peter *
Elkezdődött az ősz. Az idő nagyon hamar telik.. - csóváltam a fejemet.
Gyűlölöm az esőt. Utána mindig rengeteg sár marad. Koszos cipők, fecsegő szolgáló lányok..
És még valami, ami számomra már meg sem történt.
* Julius *
A lány hangos robaj hallatára ijedten összekucorodott,és míg el nem halgatott az,fel sem nézett.A teste remegett,áramlott belőle a félelem és gyámoltalanság.
Legugoltam mellé,és gyengéden megérintettem a fejét.
Amikor arcát rám szegezte,könnyek patakzottak róla.
- Mi-mi a baj? - csodálkoztam
- J-julius t-te tudod..tudod ho-hogy milyen a-az ha f-f.. - zokogta szaggatottan beszélve.
- Álj,-álj.. - csitítottam - Először szépen letörölöd a könnyeidet. - álltam fel egy zseb kendő után kutatva. - Tessék.
Hálásan elvette,és először kifújta az orrát,majd elkezdte a kezével szemeit törölgetni.
- Na most próbáld el mondani. - mosolyogtam rá bíztatóan
Megrázta a fejét.Akkor várunk.
* Alice *
Még nem tudnék rendesen beszélni. Fenébe a gyenge idegzetemmel! De azért felállni felállhatok.
- Gyere,csinálok neked egy kis forrócsokit, benne vagy? - indult ki a dolgozó szoba ajtaján Julius
Aprót mosolyogtam. - Ü-hüm.
Le kell nyugodnom. Mit is akartam volna mondani Juliusnak? Már mindegy.
A forró csokis csészét kezeim közt tartva magamhoz tértem és a légzésem is egyenletessé vált.
- Köszi, Julius!
- Mi történt? - nézett a szemembe
- F-félek a villámoktól! - hadartam
- Hé, ezt most értenem kellett volna?
- Félek a villámoktól. - suttogtam lehajtva a fejemet.
- És mi ebben a szégyellni való? - nevetett fel
- H-hát hogy ilyenektől félek... - pirultam el. Elég kényes téma ez számomra, bárcsak hagynánk végre!
Julius fenevetett. - Mégis mit kell ezen szégyellni? Mindenki fél valamitől.
- Ühm. - bólintottam és elidőztem az ablakról leguroló vízcseppek versenyének tanulmányozásával. Már nem dörgött, az eső sem volt olyan sűrű, talán mára ennyi lesz.
- És te, mitől félsz? - tettem le az üres kávés csészém
- H-hát.. - motyogta - A hörcsögöktől.
Rögtön jobb kedvem lett. A nagy, magas széles vállú,izmos Julius fél egy apró kis állatkától?
Szemétség felőlem, de akkor is olyan hihetetlen.
- Most lebuktál, Julius..
- De miért? Egyszer az egyik kis fenevad megharapott. Begyulladt az ujjam és be kellett kötözni, így pár napig nem dolgozhattam. Gondolhatod, mi volt.. Amióta a háborúk folynak nincs nyugtom. Egy napot sem hagyhatok ki.. Szépen fel is gyülemlettek az órák.. - mentegetőzött - És ráadásul még most is itt van a nyoma. - mutatta meg az ujját,amin valóban két apró fognyomot vettem észre.
Furcsán néztem rá. - Uhh.. De.. Háború? Kik közt? Héé, Juliuus ne menj el! Nézd, elállt az eső! - szaladtam az ablakhoz - Még szivárvány is van! Gyönyörű!
- Akkor, megkérhetnélek, hogy menj be a kovácshoz pár szegért? Már elintéztem a pénzt, de csak ma készült el.
- Persze! - mosolyogtam, a szivárvány szépségétől megújult erővel
- De azért vigyél magaddal esernyőt!
- Ühüm!
Út közben eszembe jutott a vidámpark és Chershire. Azt mondta, kora délután jön értem. Addig van időm, a nap állásából ítélkezve.
* Vivaldi *
Újabb dörgés hangja bolygatta meg a palota csendjét, miközben én unottan hallgattam a jelentéseket a király mellett. Kétségtelenül én hozom a fontosabb döntéseket, de a korona az övé, meg a trón is. És nem tehetek ellene semmit. Végtére is, a felesége vagyok, vagy mi. Persze kényszerből, de úgy érzem.. megérte. Én kaptam a szinte legmagasabb kártyalapot.
* Ace *
A szokásos munkámat végeztem. Öltem, mert ezért fizetnek. Nem túl barátságos munka, de amíg egy maszk eltakar, én csak egy köpenyes árnyék vagyok. A lelkeket kell begyűjtenem, amit egy kardsuhintással megtehetek..
- K-k-k... - szakadozott az óra, majd végleg leállt a ketyegés. Hatalmas dörejre felkaptam a fejem, aminek a következményeképp szemembe hulltak az esőcseppek. Nem zavart túlságosan, de jobbnak láttam továbbállni. Összeszedtem a zsákmányt ,- csupán egy közepes méretű zsákra való jutott, és kardomat a helyére csúsztattam.
- Ez van, srácok.. - suttogtam
Futni kezdtem az esőben, kabátommal védve a lelkeket.
* Kalapos *
- Uram, minden készen áll az induláshoz! - hajolt meg Eliot - De nem vagyok biztos benne, hogy biztonságos ötlet erre a két kis csirkefogóra hagyni a kastélyt.. - nézett a kapu őr ikrekre.
- Ugyan miért?! - kiáltottak egyszerre - Te bezzeg mehetsz a vidámparkba! Örülj a szerencsédnek.. Nekünk itthon kell unatkoznunk!
Mindig is vicces társaságot nyújtanak ezek hárman.. persze amíg meg nem ölik egymást.
- Hé-hé! Mi lenne ha ti is jönnétek? Van elég katonám, aki vigyázhat a házra.
Elengedték Eliot-ot a faltól, ahová eddig két fegyverükkel szorították. - Tényleg? Köszönjük! - lelkendeztek - Hoy, Mr.Sárgarépazabáló! Bleee!! - nyújtotta ki a nyelvét a kék ruhás, azt hiszem Dee - Mi is megyünk vidámparkba - mi is megyünk vidám parkbaa!! - kántálták vigyorogva most már mindketten. A harcuk ezzel újraindult.
* Alice *
Julius azt mondta, menjek el a kovácshoz..
De azt nem, hogy HOL VAN A KOVÁCS!
Bolyongtam egy kicsit a városban, szét néztem az eladók portékái közt, vettem egy lángost, megcsodáltam a tér közepén álló szökőkutat.. És megtaláltam a kovácsműhelyt. Pontosabban a kovács talált meg engem, - épp haza tartott, amikor elhaladt előttem - de egy és ugyan az..
Szóval, sikeresen megszereztem a szegeket!
Haza, vagyis az Óratorony felé tartva boldogan szívtam, be a friss, eső utáni levegő illatát, néztem fel at égre, ahol még mindig látszódott a szivárvány haloványan.
- Alice-nyaan! - kiáltott már messziről Chershire - Mehetünk? A Vidámpark már vár ránk! Biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog! - mosolygott rám kedvesen
- Igen.. Várj, beteszem a cuccokat, és indulhatunk.
- Julius.. - suttogtam - El..fogok..taccsolni.. - motyogtam, majd mint minden ájuló embernél, nálam is elhomájosodott a világ és beállt a sötét. Az utolsó, amit láttam, az Molly volt, a kis kalitkájában..
__________________________________________________________
Boldog Új Évet mindenkinek! ^^
Ezentúl úgymond új évad indul. Más lesz a kinézet, és a dolgok is bonyolodnak..
Köszönöm, hogy olvastatok! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése