Remélem tetszeni fog,egy kis külön kiadás,melyet Alice nővére "írt". :3
Jó olvasást!
_________________________________________
Egyszer,valamikor..
A neve Alice. Akkoriban, vagyis pontosabban most,miközben e sorokat írom, alig töltötte be a hetedik életévét. De máris minden érdekelte,tanulni akart, követelte hogy tanítsam..olvassak fel neki esténként a mesékből.. tanítsam meg őt számolni. Bár a dadánk ellenezte mindezt ( merthát az ő dolga lett volna, csak Alice nem bírt várni míg eléri azt a kort, amikor már tanítója lesz ) én megmutattam neki mindazt,amit 10 esztendősen egy gazdag leány gyermeknek megtanítottak.
Apánk akkortájt még ránk-ránk nézett,fennállt a "jó család" címszó. Alice imádta Őt. Ami persze egy gyerektől elvárható. Csüngött a szavain, csillogtak a szemében a fények valahányszor elvitt minket bárhova. Minden kis apróság megdobogtatta szívét.
Emlékszem, ezekben az években a legkedvesebb emlékem az volt,mikor kimentünk a hegyekbe a nyaralóba. Csak mi, apa, Alice és én.
Mi könyörögtük ki hogy arra az egy hétre ne jöjjön a dada. És apa belement. Látni kellett volna a nő arcát! Hogy fel volt dühödve! Még a haja szála is égnek eredt.
(Szerintem úgy gondolta,hogy ennyi munka után neki is kijár valami szabadság.Megkapni megkapta,nem leszünk a nyakán.)
Így hát elutazhattunk! Egy gyönyörű helyre.. Ahol én már voltam,még régebben. De Alice-nek ez volt az első messzebb illetve hosszabb ideig tartó kirándulása. Nagyon fel volt lelkesülve, természettudománnyal kapcsolatos képes könyveket nézegetett, és amit tudott egyedül, amit nem segítséggel megértett. Nagyon aranyos, kissé önfejű kislány.
Így amikor készültünk, csomagolás közben a dadának szépen fennhangon sorolta a mérgező,nem mérgező gombafajtákat ,és hogy melyik állat ártalmatlan, melyiktől kell tartani. Apának már egy nappal ezelőtt elmondta, sőt,új információkat is szerzett tőle.
- A farkasok jámbor állatok ha nem ingereljük, vagyis bosszantsuk fel vagy irritáljuk hússal, vérrel..
Felkaptam a fejemet. - Alice, ígérd meg, hogy még ha jámbor állatnak is írják le, sosem fogsz közel merészkedni! Nem,egyáltalán nem mehetsz farkasok közelébe!Megértetted?
- Még fotó képet sem szabad? - nézett rám szomorúan
- Nem!Az nagyon az ingerelő hatások közé tartozik.Majd távcsővel lehet hogy meglátunk egyet-kettőt.De életközelből semmiképp. - mondtam ki komoly hangon.
- Értettem!Tehát..hol is tartottam?
- Erdei mókus. - hajtott össze egy ruhácskát Meldy,a dadánk.
- Igen,erdei mókus.Kis aranyos jószágok,de veszettséget,vagyis halállal járható komoly vírust,azaz betegséget is okozhatnak,ha egy veszett mókus megharap..
És fojtatta.Olyan szavakat mondott el,-és meg is magyarázta,amiket talán nem is ért,de bemagolta.
Ez az én kis hugocskám.
Amikor eljött a nagy nap,elköszöntünk Meldy-től,és kocsiba ültünk.
- Papa,látni fogunk őzikéket? - tette fel a sokadik kérdését Alice
- Bizonyára.
- Papa,ugye nem fogsz vadászni?
- Bizonyá-.. - dőlt be a remek cselnek - Öhm.. - sóhajtott - Nem fogok..
- Rendben. - hagyta abba a kérdezősködést,és visszaült a helyére (eddig apánkra csimpaszkodott, és lelkesen figyelte válaszait)
- Megérkeztünk lányok! - ébresztett apánk a hosszú út végén.
- Mrrr... - nyögtem fel
- Gyönyörű!! - ugrott ki a kocsiból Alice és elkezdett forogni,majd beszívni a friss levegőt.Más a levegő erdőn,mint a nagyvárosban.
- Onee-channal akarok aludni! - jelentette ki amikor beléptünk az óriási nyaralóba
- Egy szobában fogunk aludni,semmi akadálya. - mosolygott édesapánk,és a csomagjainkat a cselédekre bízta.-Nos,mit szeretnétek először csinálni?
- Menjünk... - ugrott fel a heverőről Alice - Oda ahova Nee-san szeretne menni.Legyen az első nap az ő kívánsága!Hány óra van?Már ebédeltünk,de a nap még fent van.
Egy-két órát még bóklászhattunk - osztotta ki az engedélyt apa,és elment berendezkedni.
Alice rögtön az erdő felé vette az irányt,úgyhogy követtem.Futottunk,élveztük a friss levegőn szaladgálást.. Felfedeztünk egy kicsinyke patakocskát,ahol később sokat fürödtünk.. de beljebb nem engedtem hogy menjünk.Magamat is erősen késztetett volna a kalandvágy, viszont mint idősebb gyermek, felfogtam a veszélyeket.
Másnap,és utána még három napig csodás idő volt, túráztunk ,lubickoltunk, horgásztunk.. Mint apánk megígérte felmentünk a madárlesbe, s onnan távcsővel Alice állatokat keresett. Csalódására se farkast, se rókát nem látott, de örömmé váltott ez át, amikor megpillantott egy kis vaddisznó-családot .És a pindurka vaddisznókat... ahogy szépen, majdnem egyenes sorban cammogtak az anyjuk mögött. Nem sokkal később még egy sünit is kiszúrt, aki már rég ott lehetett öszegöngyölödve, -szem előtt- de jól be olvadt a környezetbe, ezért csak amikor megmozdult látszott. Mégis, a legszebb az volt, amikor apánk csendre intett bennünket, és azt mutatta, nézzünk le. Lélegzetünket visszafojtva lenéztünk, és mit láttunk,mit nem,egy őz csordát! Vonakodva lépdeltek, hegyezték a fülüket,meg se mertünk mozdulni a madárleső építmény tetején.. Először a nagy szarvas lépkedett hatalmas agancsaival, utána a nőstények, és mellettük kis őzgidáik. Sajnos csak áthaladtak alattunk... de megcsodálhattuk az őzek nemzetét! Alice-nek ezek után már nem volt búslakodásra oka.
A negyedik ott töltött napunkon azonban eljött a rossz idő,és a nyaralóba szorultunk, ahol igen nagy volt a tétlenségünk.Az előrejelzés azt mondta, hogy legalább egy hétig még ilyen idő lesz. Így a hegy mászást elfelejthettük.
Apánk szomorú hírrel fogadott egy reggelen :
- Lányok..hazamegyünk.
Csendben néztünk rá. Azt akartuk,hogy álljon el az eső most és azonnal, hogy újra felölthessük fürdő ruhánkat, és egymásra pancsolhassuk a kellemesen langyos vizet a patakban.. hogy hallgassuk amint apánk az erdőben különféle vadász meséket mond. Hogy megélhessük milyen a hegymászás.. És hogy sose érjen véget ez az együttlét. Tudtuk, hogy ha hazamegyünk,apánk bizonyára nagyon elfoglalt lesz, mint általában.
- De...
- Nem kicsim, nem lesz jó idő.
- Akkor legalább holnapig had maradjunk! Holnap jár le az öt ap,vagyis az egy hét, hétköznapja. - kérlelte Alice
- Ha így szeretnétek mindketten..
- Igen! - helyeseltem. Mert nem tudtam mi mást tenni. Legalább még egy nap.
Azon az egy napon gumicsizmába léptünk, esőkabátot vettünk ,és amikor egy kicsit is elállt az eső, lementünk a patakhoz békát fogni,mert elő jöttek a sáros latyakos időben.
Emlékszem, voltak elcsúszások, mire hazaértünk még apánk is sáros volt.. de legalább jól mulattunk. A békákat pedig a végén közösen elengedtük. Én ötöt, Alice kettőt ,apánk pedig négyet fogott.
Hazatértünk.. és Alice elkezdett kérlelni, hogy had szóljon ő is a történetembe. Így hát az ő emlékei is belekerültek később e sorok között (mert nem emlékezhetek egyedül mindenre) Nagyon szerettem,és szeretem is a húgomat. Nálánál jobb kishugicát el sem tudnák képzelni .Még azt se bánom, ha néha hideg vizet önt nyáron a nyakamba. Azt se, ha kicseréli a limonádémat mosószeres vízre. Mert utána rájövök, hogy olyan nincs tökéletes. Ha csak jóság lenne,és semmi játékosság,életképtelen márványszobornak is hívhatnánk. Ezért gyerek. Ezért vagyok én is az. Mert még megvan bennünk az élet,a játék és a kíváncsiság!
Mi könyörögtük ki hogy arra az egy hétre ne jöjjön a dada. És apa belement. Látni kellett volna a nő arcát! Hogy fel volt dühödve! Még a haja szála is égnek eredt.
(Szerintem úgy gondolta,hogy ennyi munka után neki is kijár valami szabadság.Megkapni megkapta,nem leszünk a nyakán.)
Így hát elutazhattunk! Egy gyönyörű helyre.. Ahol én már voltam,még régebben. De Alice-nek ez volt az első messzebb illetve hosszabb ideig tartó kirándulása. Nagyon fel volt lelkesülve, természettudománnyal kapcsolatos képes könyveket nézegetett, és amit tudott egyedül, amit nem segítséggel megértett. Nagyon aranyos, kissé önfejű kislány.
Így amikor készültünk, csomagolás közben a dadának szépen fennhangon sorolta a mérgező,nem mérgező gombafajtákat ,és hogy melyik állat ártalmatlan, melyiktől kell tartani. Apának már egy nappal ezelőtt elmondta, sőt,új információkat is szerzett tőle.
- A farkasok jámbor állatok ha nem ingereljük, vagyis bosszantsuk fel vagy irritáljuk hússal, vérrel..
Felkaptam a fejemet. - Alice, ígérd meg, hogy még ha jámbor állatnak is írják le, sosem fogsz közel merészkedni! Nem,egyáltalán nem mehetsz farkasok közelébe!Megértetted?
- Még fotó képet sem szabad? - nézett rám szomorúan
- Nem!Az nagyon az ingerelő hatások közé tartozik.Majd távcsővel lehet hogy meglátunk egyet-kettőt.De életközelből semmiképp. - mondtam ki komoly hangon.
- Értettem!Tehát..hol is tartottam?
- Erdei mókus. - hajtott össze egy ruhácskát Meldy,a dadánk.
- Igen,erdei mókus.Kis aranyos jószágok,de veszettséget,vagyis halállal járható komoly vírust,azaz betegséget is okozhatnak,ha egy veszett mókus megharap..
És fojtatta.Olyan szavakat mondott el,-és meg is magyarázta,amiket talán nem is ért,de bemagolta.
Ez az én kis hugocskám.
Amikor eljött a nagy nap,elköszöntünk Meldy-től,és kocsiba ültünk.
- Papa,látni fogunk őzikéket? - tette fel a sokadik kérdését Alice
- Bizonyára.
- Papa,ugye nem fogsz vadászni?
- Bizonyá-.. - dőlt be a remek cselnek - Öhm.. - sóhajtott - Nem fogok..
- Rendben. - hagyta abba a kérdezősködést,és visszaült a helyére (eddig apánkra csimpaszkodott, és lelkesen figyelte válaszait)
- Megérkeztünk lányok! - ébresztett apánk a hosszú út végén.
- Mrrr... - nyögtem fel
- Gyönyörű!! - ugrott ki a kocsiból Alice és elkezdett forogni,majd beszívni a friss levegőt.Más a levegő erdőn,mint a nagyvárosban.
- Onee-channal akarok aludni! - jelentette ki amikor beléptünk az óriási nyaralóba
- Egy szobában fogunk aludni,semmi akadálya. - mosolygott édesapánk,és a csomagjainkat a cselédekre bízta.-Nos,mit szeretnétek először csinálni?
- Menjünk... - ugrott fel a heverőről Alice - Oda ahova Nee-san szeretne menni.Legyen az első nap az ő kívánsága!Hány óra van?Már ebédeltünk,de a nap még fent van.
Egy-két órát még bóklászhattunk - osztotta ki az engedélyt apa,és elment berendezkedni.
Alice rögtön az erdő felé vette az irányt,úgyhogy követtem.Futottunk,élveztük a friss levegőn szaladgálást.. Felfedeztünk egy kicsinyke patakocskát,ahol később sokat fürödtünk.. de beljebb nem engedtem hogy menjünk.Magamat is erősen késztetett volna a kalandvágy, viszont mint idősebb gyermek, felfogtam a veszélyeket.
Másnap,és utána még három napig csodás idő volt, túráztunk ,lubickoltunk, horgásztunk.. Mint apánk megígérte felmentünk a madárlesbe, s onnan távcsővel Alice állatokat keresett. Csalódására se farkast, se rókát nem látott, de örömmé váltott ez át, amikor megpillantott egy kis vaddisznó-családot .És a pindurka vaddisznókat... ahogy szépen, majdnem egyenes sorban cammogtak az anyjuk mögött. Nem sokkal később még egy sünit is kiszúrt, aki már rég ott lehetett öszegöngyölödve, -szem előtt- de jól be olvadt a környezetbe, ezért csak amikor megmozdult látszott. Mégis, a legszebb az volt, amikor apánk csendre intett bennünket, és azt mutatta, nézzünk le. Lélegzetünket visszafojtva lenéztünk, és mit láttunk,mit nem,egy őz csordát! Vonakodva lépdeltek, hegyezték a fülüket,meg se mertünk mozdulni a madárleső építmény tetején.. Először a nagy szarvas lépkedett hatalmas agancsaival, utána a nőstények, és mellettük kis őzgidáik. Sajnos csak áthaladtak alattunk... de megcsodálhattuk az őzek nemzetét! Alice-nek ezek után már nem volt búslakodásra oka.
A negyedik ott töltött napunkon azonban eljött a rossz idő,és a nyaralóba szorultunk, ahol igen nagy volt a tétlenségünk.Az előrejelzés azt mondta, hogy legalább egy hétig még ilyen idő lesz. Így a hegy mászást elfelejthettük.
Apánk szomorú hírrel fogadott egy reggelen :
- Lányok..hazamegyünk.
Csendben néztünk rá. Azt akartuk,hogy álljon el az eső most és azonnal, hogy újra felölthessük fürdő ruhánkat, és egymásra pancsolhassuk a kellemesen langyos vizet a patakban.. hogy hallgassuk amint apánk az erdőben különféle vadász meséket mond. Hogy megélhessük milyen a hegymászás.. És hogy sose érjen véget ez az együttlét. Tudtuk, hogy ha hazamegyünk,apánk bizonyára nagyon elfoglalt lesz, mint általában.
- De...
- Nem kicsim, nem lesz jó idő.
- Akkor legalább holnapig had maradjunk! Holnap jár le az öt ap,vagyis az egy hét, hétköznapja. - kérlelte Alice
- Ha így szeretnétek mindketten..
- Igen! - helyeseltem. Mert nem tudtam mi mást tenni. Legalább még egy nap.
Azon az egy napon gumicsizmába léptünk, esőkabátot vettünk ,és amikor egy kicsit is elállt az eső, lementünk a patakhoz békát fogni,mert elő jöttek a sáros latyakos időben.
Emlékszem, voltak elcsúszások, mire hazaértünk még apánk is sáros volt.. de legalább jól mulattunk. A békákat pedig a végén közösen elengedtük. Én ötöt, Alice kettőt ,apánk pedig négyet fogott.
Hazatértünk.. és Alice elkezdett kérlelni, hogy had szóljon ő is a történetembe. Így hát az ő emlékei is belekerültek később e sorok között (mert nem emlékezhetek egyedül mindenre) Nagyon szerettem,és szeretem is a húgomat. Nálánál jobb kishugicát el sem tudnák képzelni .Még azt se bánom, ha néha hideg vizet önt nyáron a nyakamba. Azt se, ha kicseréli a limonádémat mosószeres vízre. Mert utána rájövök, hogy olyan nincs tökéletes. Ha csak jóság lenne,és semmi játékosság,életképtelen márványszobornak is hívhatnánk. Ezért gyerek. Ezért vagyok én is az. Mert még megvan bennünk az élet,a játék és a kíváncsiság!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése