Alice Csodaországban - 10.fejezet

~Az Óratorony?


*Alice nővére*

Már a tél első hava is lehullott, de Alice még mindig sehol sincs.. Apa! Miért? Adj választ..
- Kisasszony, pihennie kell, egyre rosszabbodik az állapota.
- Tudom. - mondtam halkan, és visszafeküdtem az ágyba. Most már nem számíthatok senkire.

- Uram, nem mehet be! Lady Elisabeth gyengélkedik.
- Muszáj beszélnem vele. - lökte félre a cselédlányt,és benyitott a szobámba
- Igaz a hír hogy..
- Igen. Mindkettő.
Arca rémületbe váltott át, pedig Alice már rég kinyílvánitotta kapcsolatuk végét.
- Hogy vagy?
- Rosszabbul. Nincs értelme. De.. emlékszel? Tartozol nekem. - néztem komoran a szemeibe.
- Igen. - bólintott,és leült a teaasztalomhoz.
- Azt kérem, hogy ha Alice hazajönne.. Vigyázz rá helyettem is. Értetted, Blood?
- Igen.

*Alice*

Tehát.
Csokis vagyok, el kell mennünk valamien Julius-hoz, és a könyv, amiről még mindig semmit sem tudok, nem ezt írta ami történt. De mi kellett volna akkor történnie?
Már megint futunk!
Hirtelen erős érzés futott végig rajtam,amit itt eddig még csak az álmaimban éreztem.
Honvágy.
Kiértünk az erdőből, és nekem egyre csak olyan érzésem támadt, hogy haza akarok menni. Féltem, rájöttem,hogy itt minden annyira.. Idegen .Hiányzik Apa.
Hiányzik Onee-san.
Hiányzik..
Maga a valóság, ahol minden valós, és kemény.. de mégis, ott éltem!
Haza akarok jutni.
A kis kanári.. vagy valaki ..mondjon már valamit!

*Ace*
Alice hirtelen letört lett. Még így is aranyos. Az arca, a keze, a lesütött szemei.. érzek végre valamit.. Talán erről beszélt a könyv?

*Alice*

Ace hirtelen megállt, a szemembe nézett, és megölelt. Erősen magához szorított.
- Itt sosem vagy egyedül. - suttogta, és miután elengedett megfogta a kezem, amitől még jobban elpirultam, ha az ölelést nem is számítjuk, akkor is minimum egy paradicsom pirosságát vette fel az arcom.
Még mindig nagyon el voltam havazva.. .de eldöntöttem, hogy a jelenben élek, és majd ha haza érek, beszélek a kanárival. Azért élveztem a túrát az erdőben.
Az erdő,a fák sokasága..; tele volt különféle jelzőtáblákkal, útvesztőkkel..
Eggyik táblán ez állt : Blood Dupre, a másikon a kastély rajza, a harmadikon, ami a legnagyobb volt talán mindközűl egy vidámpark.. Boldogság Vattacukra. És még voltak kisebbek, de azok csak útvesztők lehettek.
Nem igazán figyeltem, merre megyünk, túlságosan lekötött az a melegség, ami Ace nagy és biztonságérzetet nyújtó kezéből áradt.
Így kicsit meglepett, amikor megállt.. az erdő közepén.
-Anno.. - dörzsölgette meg a tarkóját féloldalas mosollyal - Azt hiszem.. eltévedtünk.. megint..
Hát igen, nem először kellett hátrafordulnunk már. Csak egy baj van. Kezd sötétedni. Nincs kedvem újra a farkasok társaságába keveredni.
- Bocsánat! - hajolt meg, és tényleg látszott rajta hogy kellemetlenül érzi magát - Mindig eltévedek.
- És ilyenkor mit csinálsz?Ha sötétedik. - néztem körül
- Mindig nálam van ez.. - dobta le a válláról a hátizsákját,amiből előhúzott egy sátrat és egy batyut,amiben feltehetőleg étel van.
Elmosolyogtam. Majd elkomorodtam.
Hogy kerültem én idee? Már száz százalék, hogy keresnek a palotában.
Aztán visszaemlékeztem az okokra amiért a palacsintámat ott kellett hagynom..
A macska jött. A fenébe! Chershire volt az!
- Kérlek.. vigyél vissza a városba! 
- Menj csak - bukkant elő a sátorból - Fáradt vagyok. Sokat mentünk
Sóhajtottam. - És én hol kapok helyet?
Felhúzta a sátor bejáratát.
- Ne is álmodj róla.
/ körülbelűl tíz perc sötétben-az erdőben-egyedül-kint lét után /
- Oké, te a sátor szélére húzódsz én pedig.. - húztam fel a zipzárt, de Ace már aludt.
Egy hálózsákba bújt be, és a barna haja és szempillái a sötétben feketének tűntek. Mellette egy kis hely volt, és a kabátja meg egy pokróc leterítve.
Hát gondolt rám. Nagyon kedves valójában ez az ember. - bújtam bele az Ace-illatú kabátba, ami kellemesen felmelegített a hideg éjszakában. A pokrócot is magamra húztam majd kezemet az állam alá téve lehunytam a szemem.
Át kell gondolnom a dolgokat, minden annyira gyorsan történik itt. Szinte el sem hiszem, hogy nem álmodok.
Vagy mégis? Ez egy álom lenne? Egy álomban az ember szokott aludni? És az álom ilyen hosszú is lehet?
Mik is történtek.. mi valós és mi nem?
Találkoztam pár kedves emberrel. Vivaldi..Peter..
És Chershire, akiről azt hittem elveszett. Apu azt mondta, hogy talált magának egy szép cicalányt, és elszöktek együtt. Nem mondott igazat,tudtam. Chershire nem hagyna csak úgy el.
Blood.. Akiről még szinte semmit nem tudok,de lányos zavarba jövök ha csak rá nézek.Annyira furcsa..
És Ace.. a magányos Szívlovag. Vajon mindig így alszik? Egyedül ebben a sátorban, kiszolgáltatva bármilyen rablónak, állatnak? Sosem fél, hogy nem éri meg a reggelt?

*Ace*

Alice már biztos bejött. Hallom a szuszogását, érzem.

Másnap reggel a madarak csicsergése ébresztett.
-Mrr... - motyogtam felkelve. Megnyomtam a jobb kezem. Megpróbáltam felemelni, de valami lenyomta. Oda fordítottam a fejem. Alice.
A karomat használta párnaként, úgy aludt.
Biztos vagyok benne, hogy ezért aludtam ilyen jól. A másik kezemmel átnyúltam rajta, mire ő megmozdult, és még közelebb ért hozzám. Rátettem a pokrócot. Fázott.

Egy ideig csak néztem a sátor tetejét, majd óvatosan felültem, és a karom helyé a hálózsákot tettem.
Mocorgott egy kicsit, átölte a puha anyagot, és becsukta a száját. Kisurrantam a sátorból, kinyújtózkodni.
Már tudom hol vagyunk.. Akkor ez után jobbra kell menni.. és pár bozótos úton.. majd oda érünk. Látom is. Hisz nagyon közel vagyunk. Csak a sötét tévesztett  meg.

*Chershire*

Hogy... A Szívlovag!
Nyaa Alice.. remélem nem bántották. Megnézem az Óratoronynál. Ott szokott az tanyázni.

*Alice*

Mnyaaaa... nyitottam ki a szememet. Hát, még mindig itt vagyok.
- Jó reggelt! - másztam ki a hálózsákból
- Mehetünk?
- Hova? 
- Az Óratoronyba. Reggelizni.
- O-oké.
Gyorsan összeszedte a sátort, és - most már céltudatosan,- jobbra fordult.
Keresztülmentünk pár bozóton, boldogan az ötletem hatását hogy a legkényelmesebb cipőm húztam fel még a városba menetelkor, amit még a valóságban is hordtam, mert jól bírja a strapát.
Csendben mentünk.
Annyira belejöttem az együtemű sétába, hogy amikor Ace megállt, szépen neki is ütköztem a hátának.
- Itt vagyunk! - mondta, és elegáns mozdulattal rámutatott a tenyerével a nagy épületre.
Egy toronyhoz értünk, aminek az alja kissé szélesebb volt, és egy hatalmas bejárati ajtó tátongott rajta, felette pedig terasz, -korlátokkal. A tetején, nemis igazán a csúcsán, de mint a Londoni Big-Ben-nél, egy óra állt, de csak dasznek, ugyanis nem mozdult a másodperc mutatója.
Bementünk az ajtón, miután lefagytam az ámulattól, miután felébredtem, rögtön nekikezdtem az ide-oda szaladgálásnak, mert annyi könyv, annyi érdekes darab.. minden,amit szeretek itt volt!
Amikor egy asztalhoz értem, egy bábut láttam meg, akit úgy formáztak, mintha órát készítene. Milyen élethű bábú! A hosszú, fekete, - szinte kékesen fénylő - haja.. a ruhája, a keze, az arca.. és főleg a szemei.. Megbökdöstem,és meglepetésemre elkezdtek rángani a szempillái.
- Ez.. egy ember? - fordultam Ace felé csodálkozva
- Igen, egy dolgozó ember, akit megzavartak! Minek hoztál ide ilyeneket? - nézett rá Ace-re szemrehányóan.
- De ő Alice! - próbált kimagyarázkodni
- És mit érdekel az engem? - nézett rezzenéstelen arckifejezéssel
- Mondom ő Alice! - válaszul még mindig az az arckifejezés maradt a férfin. - Jól van, feladom. Alice, ő Juli, Juli, Alice.
- Khm, örvendek hölgyem, a nevem Julius Monrey, itt élek, illetve dolgozok az óratoronyban, ami mellesleg semleges terület, így nincs jogomban önt kidobni. - hajolt meg Julius.
- Nem gond ha körülnézek? - kérdeztem lelkesen
- Eddig is azt csináltad.. - motyogta - Persze. Csak nyugodtan. De nem nyúlni semmihez, nem összetörni és.. - vett nagy levegőt - Nem levenni a helyéről. - mondta még ki, de ekkor már messze jártam a szobában és épp egy könyvbe olvastam bele. Hoppá!

Alice Csodaországban - 9.fejezet

~A Szívlovag


*Alice*

Ültem, és figyeltem Csodaország kis városát a felkelő nap fényében.

Najó, ez is megvolt és még nincs este - gondoltam a város macskakövezett útján sétálva - Néztem lányos bájjal a napfelkeltét!
Kis lelkiismeret furdalással ám, - hisz lehet, hogy aggodalmat okoznék? - de elindultam a városba szétnézni.

*Chershire*

Hol lehet Alice? Mi történik itt? Az emberek elmennek... Alice nincs itt, és minden elromlott. Meg kell találnom.
Miután szétnéztem az udvaron, a szimatom a kastély bejáratához vezetett. 
Követtem Alice illatát : zöld alma ,  néha, - ha épp frissen hajat mosott - orgona virág. A város felé ment!
Hogy képes.. Mindig bajba keveredni.. - motyogtam, majd rátértem az oda vezető ösvényre.

*Peter*

Hol lehet?Már átfésűltem az egész palotát! Mindent elrontott az eltűnése.. Meg kell találnom.. 

*Vivaldi*

- Nyugodj meg,csak meglesz! - mondta szemérmetlenül Blood
- Nem fogod fel? Ha az itteniekre ilyen hatással volt, akkor mi történik ott? - szegeztem fel a kérdést, ami nem hagyott nyugodni.
Alice-t meg kell találni.

*Alice*

Mennyi ember! Vajon hány óra lehet? Már ilyen korán lenne? Egy piac.. Tényleg, hisz már vasárnap van! Milyen gyorsan telik az idő! Biztos már a bálnak is vége. Végignéztem az embertömegen.. Ahol ismeretlen, felfedezhetetlen felnőtt arcokra találtam, de szikrázó mosolyú kisgyerekekre is, akik épp az almácskájukat vagy az édességüket eszegetik anyukájuk kezét fogva. 
*korr~*Ó-ó.. Ez bizony az én hasam volt..
Éhes lettem hirtelen az eladók között nézelődve. De pénzem nem volt. Még csak azt sem tudtam, mivel fizetnek itt.
Eldöntöttem hát, hogy amint kijutottam innen, visszamegyek a palotához, reggelizni.
Uramisten! Palacsinta.. - csorgattam a nyálamat, kicsit túl sokáig, ugyanis valaki nekem jött.
Mindketten megtántorodtunk, - én a nagy lendülettől le is estem.
- Bocsánat! - hallottam meg előszőr a hangját. Kinyitottam az első szememet, megláttam egy kezet. A kéz tulajdonosát is szemügyre vettem, és arra a következtetésre jutottam, hogy megengedhetem magamnak a segítség elfogadását.
- Én kérek elnézést...  *Korr~*  Duplán. - pirultam el.
- Van kedved egy palacsintára? Én állom. - kacsintott rám.
Kihagyhattam volna ezt az ajánlatot. De nem tettem. Jó érzéssel töltött el csak ránézni a fiúra. A barna, szemébe lógó haja.. A természetellenesen vöröses-barna szemei.. A lovagias kabátja, mely ezer zsebbel, csattal, s még kitudja mivel egészült ki.. A kard az oldalán.. Kicsit ilyesztőnek tűnhet, de a mosolya az egész külsejét megváltoztatja. Sugárzott a kedvességtől.
- Hát.. - porolgattam szoknyámat
De nem adott időt dönteni.
- Milyet kérsz? Csokisat, lekvárosat, vagy gyümölcs darabkás joghurtosat?
Az elsőt választottam, ugyanis az előttem állók palacsintájából ítélve abból tesznek bele a legtöbbet.
- Nyamiii!! - tátottam nagyra a számat, és neki kezdtem a pusztításnak. Ő csak nézett fürkészően. Kicsit zavarba jöttem, ezért próbáltam illedelmesebben enni.
- Anno.. Köszönöm! Mivel hálálhatnám ezt meg? - kérdeztem
- Mondjuk ha bemutatkoznál.
- A nevem Alice, és nemrég jöttem ide.. szóval most turista vagyok ebben a városban.
- Hát tényleg te vagy az, Alice! A nevem Ace, és Szívlovagként szolgálok.
- Hm.Valahogy éreztem, - nem is tudom honnan -, hogy közöd van a katonasághoz. Amolyan hatodik érzék. - nyaltam le a szám széléről a nutellát, ámbár tudtam, hogy már amugy is a teljes pofám olyan lett.
- Alice.. Alice.. El sem hiszem hogy itt van mellettem.. És mégsem érzek semmit. Furcsa, a könyv nem ezt mondja. - töprengett, és megette a barack lekváros palacsintája utolsó harapását.
Én még csak a felénél sem tartottam,a nutellával harcolnom kellett!
- Milyen könyv?

*Chershire*
-Hol lehet Alice? - álltam lábújhegyre,hogy átlássak a tömegen,de nem sikerült.Túl sok ember.Ahaa! - ugrottam fel egy ponyván keresztűl a város fodrászatának tetejére. 
-Alice..Alice.. - motyogtam,és próbáltam kiszúrni a kék rúháját,és a jellegzetes masni hajbavalóját.
-Alice! - vettem észre.De ki mellett???!

*Ace*

-Ezt meg kell kérdeznem Juliustól.. 
A könyv nem ezt írta.
Alice ki kellett volna váltson belőlem érzelmeket.De én nem éreztem semmit.Akkor most ez hogy van?
Mi ugrál ott..?
A Macska!
-Ó-ó!Nem adom! - ragadtam meg a karját,és futni kezdtünk.Még arra sem hagyhattam időt hogy szegény lány a még szomorúbb sorsú palacsintáját (ami kiesett a kezéből) sirassa.Muszáj volt elrejtőznűnk,így behúztam két ház közti résbe,eggyik kezemmel a száját,másikkal őt magát lefogva.
-Tsh! - suttogtam,és kinéztem.A macska ment tovább egyenesen.Nem hiába mondják néha hogy buta-cica!


*Alice*
- Jól van,nyugi! - engedett végre el.Nem hittem volna,hogy ezt fogja tenni.Pedig azt hittem kedves ember..És még a palacsintám is kárba veszett...
- Rossz kutya!!!

*Ace*
- Aúú!! - fájlaltam a bokámat,amibe egy jó célzással erősen belerugott.
- Ez jár a rossz fiúknak! Első szabály : soha ne rabolj el egy gyanútlan NUTELLÁS - hangsúlyozta ki - palacsintát evő lányt, főleg ne engem.
Bólogattam. - Igenis! - mosolyogtam.
- M-mi az? - kérdezte
- Olyan jól esik, ha leszídsz! - vigyorogtam
- Eh? - nézett rám kérdőn - Mindegy is.. inkább hagyjuk! - legyintett - Azonnal magyarázd meg a viselkedésed amennyiben nem kívánsz több bokán rugást. - tette csípőre a kezét. Aranyos, ha mérges, semmi kétség. A feje púpjáig elvörösödött, és kicsit még vert a szíve a futástól.

*Olvasói szemszög*

- Rossz kutya! Csak akkor kapsz jutalmat, ha azt csinálod amit mondok! Érted? - kérdezte csípőre tett kézzel chibi-Alice.
- Wau! - vakkantotta chibi-Ace, akinek közben kutya fülei lettek, és farka, amit folyamatosan csóvált.
- Na most akkor,üül!! - lengette meg a "kutya" orra előtt Alice a kutyakekszet, mire az leűlt,és angyali szemekkel kérlelte a kekszet.
- Jó kutya! - dobta a szájába a kekszet - Látod, ilyen egyszerű! - mosolygott, és tétezte a kényeztetést egy simivel is.

*Alice*

- Nem adlak át. A macska jött. El kell mennünk Juliushoz. Csokis vagy, de mindenhol. - mondta Ace

Alice Csodaországban - 8.fejezet

~Felkelő napfény

*Alice*

Rámosolyogtam, és megkérdeztem, honnan jött. Odavezetett az ablakhoz, ahol csak a csillagokat lehetett látni, a hold eltűnt.
- Látod azt az erdőt?
- Igen.
- És azt a hosszabb fának látszó tornyot? - nézett rám, én pedig gyorsan elkaptam a tekintetem.
- Ho-hol?
- A közepén. Az az én váram.
- I-igen! Nagyon szép! - most már láttam, hisz a hold előbukkant, és megvilágította a magányosan kiálló kőfalat.

*Alice nővére*

Most mi lesz? Nem, nem gondolhatok a legrosszabbra. Jön is az orvos! Muszáj megkérdeznem..

*Chershire*

Hol van Alice? Hova kerültem? Miért simogatják ezek az idegen lányok a fülemet? Nyaaaaa!
Futáás!!!
- Aliceee! - rohantam le véletlenül az ablaknál, ahol azzal állt.
- Alice-nyan, nem szabadna ilyen gyanús személyekkel szóba állnod. - segítettem föl szemezve a Kalapossal.

*Blood*

Kezdenek érdekessé válni a dolgok. Megjelent a macsek is. Erre mást nem tudok csak mondani, minthogy kíváncsivá tett, mi lesz a következő lépése.

*Alice*

Beszorúltam két kutya.. vagyis egy macska és egy kutya közé, akik farkasszemet néztek.
Bonyolúlt ez nekem!
- Ööö.. én mennék is,álmos vagyok.. - próbáltam menekülni,de valaki megfogta a kezem. Nem Blood, nem Chershire, hanem Peter!
- Mielőtt elmész, megtisztelnél még egy táncal?
- Ne..igen! - válaszoltam megfontoltan, és engedtem hogy behúzzon a tánctérbe.
- Figyelj.. - kezdte a mondandóját - Ezek ketten nincsenek túl baráti viszonyban.
- Rájöttem.. - motyogtam. - De miért ilyen furcsa.. és barátságos..velem minden?
- Mert új vagy, mert kivülálló vagy. Vonzod magadhoz az itt élőket. Mind szeretnek, és kedvelnek téged.
- Még te is? - kérdeztem, - nem is tudom miért. Mit érdekel az engem?!
Nem válaszolt.
- Hé..
- Ne kérdezd.Úgy sem fogom megválaszolni. - pörgetett meg. - De, most fontosabb az, hogy nagyon vigyázz magadra. Itt értékes vagy. Te vagy a..
Ezek után nem mondott semmit, nem válaszolt a kérdésemre, csak táncoltunk.

Miután véget ért a tánc, kinézve az ablakon azt vettem észre,hogy már hajnalodott.
- Hogy megy itt az idő! - jegyeztem meg.
Végre kiszabadultam a bálból, és első dolgom az volt, hogy levettem a cipőmet.
- Ah! - sóhajtottam fel, amint a harmatos fűre léptem, ami jólesően hűtötte sajgó lábamat.
- Gyönyörű a napfelkelte itt! Az  egy város? Szerintem nem lenne baj.. - vettem fel a kezembe cipőmet - Szétnéznék ott.. -motyogtam. Rögtön cselekedtem, egy pillanatig sem haboztam.
És elindultam.
Miközben sétáltam a földből kirakott úton, sok mindent felfedeztem. A virágok, a madarak.. minden élénkebb mint ahonnan jöttem.
Egy-egy nyuszit is láttam, - igazit, nem olyanokat mint Peter - mikor elhaladtam az odújuk előtt,-épp kikukucskáltak, biztonságos-e reggelit keresni. Mosolyogva folytattam utam, mely alig volt több mint fél óra. Közben megismerkedtem az itteni természettel, dolgozó gazdákkal.. az út szélén játszadozó gyerekekkel..
Már minden ébren volt, -pedig órám szerint még csak hajnali hat óra! Na persze ez az óra még a valós időt mutatja.. azóta nem is tudom hány óra lehet itt.
Beértem a városban, ahol még az utam során szerzett élményeknél is fantasztikusabb látvány tárult elém.
Zsibongó város! Piac.. kutyák, kosarak, harsonák, beszélgetések..
És a patak! Amint az ember átsétál a hídon, - át kell sétálnia, ha akarja ha nem, csak így juthat be a városba- rögtön észreveszi ezt a gyönyörűséget.
Áttetsző víz, tavirózsák, békák, halak.. kész kis vizi világ! Sőt, még kacsák is úszkáltak, meg-megmártóztak a hideg hajnali kristálytiszta vízben. Egy kacsamama vígan úszott öt kis kicsinyével a nyomában. Csak úgy limbálták apró testüket a víz felszínén, - lábacskájukkal a víz alatt úszva.
És amikor a felkelő nap fénye először a házak mögűl, de megvilágította a patak felszínét, rávetve az árnyékokat.. Leültem, és vártam, mit tesz legközelebb a nap. Ezzel a kis várossal nem bírtam betelni. El is felejtettem, hogy honnan jöttem, és hogy talán már keres a királynő vagy Chershire.
Ültem, és figyeltem Csodaország kis városát a felkelő nap fényében.

Alice Csodaországban - 7.fejezet

~Blood


*Alice*

Áll a bál!Vagy csak én állok?Nem tudom.De miután táncoltam Chershire-vel (természetesen megkapta az első táncomat)és furcsa mód Vivaldi is felkért kicsit kidőlve ingadoztam a magassarkúban,ami nagyon sértette a lábam.De Ebba szerint csakis ez az üveg ,,cipellő" (mintha én lennék Hamupipőke)illik a ruhámhoz.
Az összhatás gyönyörű volt (már a ruha,nem én) de kényelmetlen is.Ezért már vártam,hogy elüsse az óra az éjjfélt,és jöjjön a hintó...
De csak nem jött.Ahogy az az ember sem jött,akinek Vivaldi beakart mutatni.
Közben megfigyeltem Peter munkáját,-aki ide-oda járkált a vendégek között,és mindenkivel szóba elegyedett,majd ittam egy kis puncsot,ettem egy rózsaszín cukormázzal bevont fehércsokis maffint (jó,kettőt) és kellettlenül beszélgettem a hozzám szóló hölgyekkel.Itt nagyon furcsák az emberek.Bár nem tudom megállípítani hogy míért,de nem tűntek..normálisnak..

*Vivaldi*

Mikor jön már meg?! Ugye nem teázza el az időt?Alice egyre jobban feszeng,nem tudom meddig tudom marasztalni.
-Úrnőm,megjött a.. - jött hozzám egy szolgálólány
-Értem.Vezessenek hozzá!
-Épp teázik.. 
-Minél hamarabb vezessenek hozzá! - toldottam ki előbbi mondatomat.

*Alice nővére*

-Hogy lehettél ennyire felelőtlen?!Nem hiszem el,hogy ezt csináltad. - nem kiabált,nem volt hangosabb a megszokott hangnemétől,de mégis szigorú és egyben megvető volt apám.
-És akkor ezt mivel magyarázod? - mutattam fel a masnit
-Bárki elhagyhatta!
-De.. - tudtam,hogy lehet hogy igaza van,de nem akartam.
-Rendben.Tegyük fel,hogy az övé.Tegyük fel. - hangsúlyozta - Akkor mit akarsz tenni?Alice elszökött.Már nem..
-Te ezt hiszed?!Hogy elszökött?Alice.Alice és az elszökött szó két külön világban él! - háborodtam fel,és megpróbáltam felülni az ágyamból.
-Ne erőltesd meg magad.Azt akarom,hogy felejts el mindent,ami Alice... - nem tudta befejezni,mivel erős köhögőrohamot kapott,és a földre térdelve,kezét szája elé kapva próbálta abbahagyni,de egyre rosszabbodott.
Kiugrottam az ágyamból,és gyorsan felsegítettem egy székre,majd,-látva hogy nem jobbúlt,-hivattam egy szolgával az orvos,aki szerencsére még a házban tartózkodott.

*Vivaldi*

-Épp ideje hogy megjöjj!Mi tartott ennyi ideig,az ég szerelmére?!Csak nem azt hiszed,hogy a te meghívód nem a megadott időre érvényes?!Te akartál találkozni vele,és én lehetővé tettem ezt.De már kezdem bánni,mert te csak egy mocskos.. - kezdtem a letorlását.
-Hjaj,hjaj! - tette fel mindkét kezét,és szemét becsukva mosolygott - Még be sem léptem a terembe,és máris fejmosást kapok?
-Méghogy be sem léptél!Tudom ám hogy eddig teáztál!
-Muszáj volt megkóstolnom a zöld teát.
-Igen,igen! - vettem gyorsabbra lépteimet. - Gyere már!

*Alice*

Hol lehet Vivaldi?És Peter?Chershire?Valaki...? - néztemkörbe az emberek között.Senki ismerős arcot nem fedeztem fel.
-Alice - szólított fel egy nálam jóval magasabb,barna hajú kalapot viselő férfi
-Igen?
-Áhh,hát itt van!Alice,ő itt .. - jött hozzánk Vivaldi
-Blood Dupre. - hajolt meg

Alice Csodaországban - 6.fejezet

*Alice*

-Túl nagyok azok a fülek,Nyuszi úr! - kiáltottam vissza,mert hát csak nem hagyhattam annyiban!
Kicsit jobban éreztem magam.Nem is tudom,hogy bírtam sírni.Miért?! Hiszen..hiszen egyszer úgyis visszatérek,addig is,lessz ami lessz!Majd holnapfelkelek,és szépen elmondom a terveim a királynőnek!
Az ágyon egy halvány kék hálóruhát találtam.Azonnal felvettem,és bedőltem az ágyba.Többet nem gondolkoztam.Csak aludtam.Ki tudja,itt mikor van reggel?!Öt percel később felkeltem az ébresztőóra csengésére.
-Mi a...? - szitkozódtam,bár csak a Mi a...-ig ismerem,mivel édesapánk mindig jól nevelt minket,és ügyelt hogy ne tanuljunk el ilyen szavakat.Bár nekem sikerült,-a kifutófiútól,aki egyszer megütközött a biciklijével egy nagy kődarabban,és egy gyönyörű fordulattal a levegőben,orra esett.Persze én ezen jót nevettem,de neki nem igazán tetszett,és elkáromkodta magát,de a Mi a... vége már sziszegésre sikerült,szóval nem igazán értettem.

[Alice nővére] *Alice édesapja*

-Uram,megtaláltuk.  - mondta a szolgám.
-Igen?! - álltam fel. - És..
-Még.. Él.Él.  - nyugtatott meg.
Nagyot sóhajtottam.Sok ez nekem.Visszaültem a székembe.Mindkét lányom eltűnik,és itthagynak öreg fejemre..De legalább Elisabetth meglett.
-Hol van?
-Az orvos most vizsgálja.Még nincs eszméleténél.
-Értem.Akkor kérem szóljon,ha az orvos elment.- meggondoltam magam - Vagyis inkább hivassa be a doktor urat.
-Értettem.Tehetek még valamit?
-Igen,egy pohár vizet,-ahogy szeretem.
Értettem.Tehát két jégkockával.Máris jövök uram!

*Alice*

Kinyújtózkodtam az ágyon űlve,és halgatóztam kicsit.A kastélyban javában folyik az élet!
Kinyitottam a nagy terasz alakokat,és a terasz korlátjának támaszkodva gyönyörködtem a hely szépségén.A királynő kint sétáltatta a..a Medvéjét(???????)a kártyák már dolgoztak,dísztítettek,kertészkedtek..Bál készül,érzem én!A király esetlenül próbált utasítgatni,de látszik hogy ez nem az ő tere.
Egy kis madár ketrecre,benne egy ici-őici kanári madárkára lettem figyelmes.Oda mentem,hogy jobban megnézzem.
-Hello,kisöreg! - mosolyogtam rá.Válaszul egy kis dalt csicsergett.
-Nagyon szép hangod van,tudod? - nyúltam az ajtó felé,hogy tegyek egy kis vizet az itató tálkájába.
-Neked is,tudod? - szólalt meg.
-EH?!
-Ne ilyedj meg!
-Oké.De..
-Miért tudok beszélni?
Bólintottam.
-Az egy hosszú történet,de a lényeg,hogy itt semmi sem olyan mint ahonnan te jössz.Semmi.
-Én ráérek..
-Hidd el,nem akarod meghalgatni.
-De.
A madárka egy sóhajtáshoz hasonló dolgot művelt,majd nekikezdett,dallamosan elmesélni :
-Amikor még semmi sem volt itt,mindenhol állatok éltek.Egy ember sem volt megtalálható.Az állatok békében éltek,olyannyira,hogy megérteték egymás nyelvét.Aztán a burok,ami eddig ezt az Álom helyet,úgynevezett Csodaországot,vagy Álom vagy Szívország,-mindegy hogy nevezed,de hivatalosan a papírokon Szívország-,suzóval a burok beengedett egy hozzád hasonló kislányt.Egy nagyon kicsit,mely még beszélni sem tudott.Ő mosolyogva odament minden állathoz,és megsimogatta őket.Amelyik állatot megsimogatta,másnap reggelmár emberként ébredt.A kislány itt maradt.Ez sok-sok évtizede történt,és azóta rengeteg állat cserélődött,ment,jött,és lassan csak már én maradtam aki erre emlékszik.
-A kicsi lány..lett az első királynő?
-Igen,így is mondhatjuk.Bár ő nem olyan volt mint a mostani.Ő kedves volt,nem hordott koronát,semmit ami jelképezni hogy ő magasabb rangú.Még kastélyt sem emelt,az állatoknak jó élőhelyet biztosított először,és csak utána foglalkozott az emberekkel.
Furcsa.Ez egy nagyon furcsa történet..Valahogy olyan valószerűtlen.Csodálatos,de hihetetlen.
-De..Mi ez a hely?
-Ez a hely?Jó kérdés.Csak sajnos senki nem tudjaigazán.Most menj,már keresnek. - biccentett az ajtó felé,ami nyitódott.
-Oh!Köszönöm ezt a mesét,remélem még beszélgethetünk.
A válasz csiripelés volt.

*Peter*

-Áh,szi Nyuszi úr!^^ - mosolygott rám Alice ajtót nyitva.
-Ha még egyszer így szólítasz.. - ráncoltam a szemem
-Akkor?
-Akkor...Áh,mindegy.Szólíts csak így.Úgyis mindegy,már amugy is macskaszitter lettem..
-Hogy érted? - kiváncsiskodott,miközben a folyóson mentünk a nagy étkező terem felé.
-A Macskát rám bízták.
-És most hol van?
-Ööö..Hát valahol..
-Aha.Nagyon ügyes Macskaszitter vagy,mondhatom!Cicc,cicc..Chershire!Ciccc,Cicc,Cicuskám..- hivogatta kicsit sem gyerekesen azt a macskát.
-Úgy se fog ide jönni. - alighogy ezt befejeztem,-mintegy a szavam cáfolásáuk-megjelent a macska.
-Jajj! - kiáltottam el,amikor megláttam Alice fénylő szemét. - Ez ..
-Cicuskááám!!!~
-Alicee-nyaa!!!!!~
Huh.Ki nem állhatom a filmekben azt a jelenetet,amikor a szerelmespár egymásra talál,és lassított felvétellel dutnak a mezőn egymás felé,közbe a másik nevét mondva.Khm..Ez ,,kicsit sem volt olyan"..Csak épp egy macska és egy .. furcsa lány volt a két szereplő.

*Chershire*

-Hát nem ő a legeslegcukibb cicus a világon?Igaz Chershire?Igaz? - simogatott Alice a fülemnél,-pont ahol szeretem-,és halgatta amint dorombolok.
-Igaz...nya..  - nyávogtam bágyadtan a kényeztetéstől.
A Nyúl csak megforgatta a szemét,és nmagyot sóhajtott.
-Khm!Még ma eljutunk a reggeliző asztalig?
-Igen..igen.. - mondta Alice,és abbahagyta a vakargatást.
Szomorúan ránéztem.
-Jajj te kis cuki falat!!

*Alice*
Kicsit elfelejtkeztem róla hogy ő most nem egy macska.Ő most egy ember.
Egy fiú.Akit lecukiztam.Lehet ennél zvarbaejtőbb?!

*Vivaldi*

-Hol vannak már..?! Alice-t akarom!Ő fog mellettem ülni és kész. - jelentettem ki.
-Felség,megérkeztek..
-Áh,Alice!Úgy örülök hogy végre ideértél!És látom hoztad a cicust és a nyuszit is! - alighogy kimondtam,hirtelen állattá változott a két eddig ember.
-Hoppá! - kettőt tapsoltam - Kérem vigyék ki őket a akrámba!Hamarosan visszaváltoznak! - mosolyogtam Alice-ra,aki épp mellém űlt le.

*Alice*

-Ma este bált rendezek a tiszteletedre.Van egy személy,aki megszeretne ismerni téged.

-Aham.. - nem igazán tudtam figyelni a királynő szavaira,lekötött a fincsi reggeli.. -Akarom mondani igen.
-Kezdhetjük a reggeli! - és neki is láttam..
Miután végeztünk az evéssel,Vivaldi kiadta az utasítást,hogy először báliruhát kell választanom,majd azt tehetek amit akarok.
-Ööö...Itt..itt hogy táncolnak az emberek?
-Jobb kérdés hogy nálatok hogy táncolnak.
-Bár szégyellem bevallani,de csak keringőzni tudok.
-Rendben.Akkor itt is csak keringő lessz. -mondta,mintha magától rérthető lenne.
És elment.
-Köszönöm! - kiáltottam még utána,majd követtem Ebbát.
Eszembe jutot valami.
-Ebba?
-Igen drágaságom?
-Mi lessz Chershire-vel és Nyuszi úrral?
-A nap végére visszaváltoznak..
-Öööhm.. És megnézhetném őket?
-Hát persze!Máris odavezetlek.
-Jajj de aranyosak vagytok!Chershire,milyen rég nem láttalak cicusként! - gügyögtem. - És Peter,nyusziként jobban áll a mellénykéd.És a füled is.Cuki vagy. - simiztem meg a nyuszi fejét.

*Peter*
Hah!Cuki vagyok?!Ha ezt más mondta volna már rég leharapott újjal járna..
Sértődötten elugráltam.
-Hééééé~Peter!Nyussz-nyussz!Gyere vissza! - hívogaott Alice,de én rá se hederítettem.Éppen nem túl jó hangulatomban ültem a kerítés sarkába fordulva,és a méltóságomat ocsáróltam.a csorba méltóságomat.
Amikor mégis megfordultam egy kislányt láttam amint játszik a macskájával.Pontosabban a fűben hemperegnek.Nem bírtam ellenállni,áramloztt belőle a kedvesség s játékosság,és mivel nyúl vagyo ez vonz.
Odaugráltam,és megböktöstem.
-Oh,hát ilyenkor ide jössz? - nyomta a mutató újját az orromra. - Jól van,te is jöhetsz!
-De hova??
-Próba lessz.
-Mi...Jaja neee...Ne vigyetek eeeel!!!!Könyörgöm ne.. - de már késő volt.Galád módot elkapott a fülemnél,majd magához szorított.Az a macska meg követte!Bah..
-Ki nem álljhatom a ruhapróbákat. -motyogtam fogaimat ropogtatva.
-Tessék! - nyomott egy répát,-amit nyúl alakom miatt-egész végig rágcsáltam.
§A szekrény előtti széken§
-Na és ez? - dordult meg egy orgona lila habos-masnis ruhában.
-Ha egy lila habcsóknak akarsz kinézni,csak tessék! - mondtam.
-Kisasszony,ezt próbálja fel!
-Rendben,de ez lessz az utolsó,már elegem van,külömbenis,hogy lehetséges hogy már 4 óra van?! A bál 5-kor kezdődik!!!

*Alice*

Amikor kiléptem az ajtón,mindenki csendben volt.
-Mi az?Nem tetszik? - szomorkodtam
-Nem,nem erről van szó Alice-nya.. - változott vissza ember-macskává Chershire - Gyönyörű vagy!!!Ez a tökéletes ruha.
Megpördűltem a rruhában,mely halványkék alapon néhol fehér masnivel díszített volt,mégis nem túl sok.Hozzá egy fehér masni és kesztyű volt.
-Öööö..Akkor ez lessz..
Közben Peter is visszaváltozott,de ő szó nélkül kiment.Gondolom dolgozni..
-És most Chershire fog átöltözni! - mondtam,miután kijöttem az öltözőből.
-Nya??Chershire nem jó így nya? :"o
-De,de nagyon-nagyon aranyos vagy,csak egy öltönyben jobban illenél a bálhoz...
-Ha Alice válassza ki az öltönytnya akkor nya rendbennya.
-Ez lessz!  - nyújtottam felé egy fekete öltönyt Chershire bundájának színével megfelelő nyakkendővel.
-De nya..Cserébe nya nekem kell ígérned az első táncod!
-Rendben,beírlak tintával a tánckönyvembe! - mosolyogtam - Miutáán ...Felvetted az öltönyt.
-De nya..
-Ne aggódj,ezt rád szabták.
-Hát leggyen nya!Chershire felpróbálja nya..

*Vivaldi*

- Eljön? - kérdezte miközben a rózsakertben sétáltunk.
- Igen. - álltam meg,hogy megszemléljek egy halvány kék rózsát. - Hát nem gyönyörű?És igazi..
-Pontosan.. - hunyta le a szemét és mosolyodott el. -Vajon milyen lessz találkozni vele?
-Olyan mint ez a kék rózsaszál. - simítottam meg lágyan egy szirmát - A világában kitűnik a többi közül..Más.De ő próbálkozik beilleszkedni,mert nem tudja hogy hova tartozik.
-Hmm..Pont ahogy megismertem. - indult tovább
-Igen..Pont ahogy megismerted..

Alice Csodaországban - 5.fejezet

*Alice*

Visszatértünk a labarintusból..A pályára(??)!
- Á,értem. - válaszolt Vivaldi egy kérdésre,sajnos nem hallottam mi volt az.. - Cicus,kérlek kísérd fel Alice-t a szobájába! - mondta,Chershire azonnal is ugrott,mint egy kiscica. :3- Alice-nya - kérdezte,miközben mentünk a hatalmas kastélyban a lakosztályok felé - Mi történt,nya?Rámosolyogtam,bár nem épp ezt éreztem.Mi is történt?! -Semmi.A lényeg,hogy itt vagyok,én is,és te is.- De.. - csalódottan rámnézett Azokkal a szemekkel.Hogy is álhattam volna neki ellent?!- Jó.. - enyhültem - Majd talán egyszer elmesélhetem..Ha ennyire érdekel..- Igen! - csillogtak fel a szemei - Akkor jó éjt nya,Alice-nya!Holnap reggel érted jövök,és elmegyünk egy kis sétára!Majd elmeséled akkor! - búcsúzott al tőlem,de még várakozóan megállt előttem.Öööö..Most simit vár?Hát..jó.És megsimogattam a haját,majd a füle tövét is..Mire újra elkezdett dorombolni.Gyorsan abbahagytam,mert kicsit zavarban voltam ettől,és nem akartam ,hogy bárki meglásson minket.- Jó éjt,Chershire! -Becsuktam és háttal neki dőltem az ajtónak.Mint egy rossz mese!A a macska,a nyúl,és a kiráylnő.Meg a palota..ja,és a király!Már csak..Már csak valami hercegnő és a szőkehercege kell!Pff.De..de valójában hol vagyok?Miért vagyok itt?Hogy kerültem ide?!Peter mit keresett a..a világomban?Édesapám..nővérkém..vajon ők jól vannak?!Annyira elmélyedtem,hogy nem is vettem észre,hoy kopogtatnak.Csak akkor,mikor már rám nyitották az ajtót.

Peter.- Alice?Minden... - kezdte,de megakadt.
Mi a baja?
- Igen. - próbáltam mosolyogni,de csak ekkor jötem rá,hogy könnyezek.Gyorsan megpróbáltam letörölni könnyeim.
- Magadra hagyjalak?Alice..Jól vagy?
- Persze..Nem!Lenne egy kérdésem! - álltam fel.
- Parancsolj!
- Peter..Miért..Hogyan kerültem ide?
Az arca elkomorodott.
- Nem.. emlékszel rá?
Lehajtottam a fejem.
- Nem igazán.
- Ez..tényleg tudni szeretnéd?
- Igen! - néztem a szemébe.
- Jó.Farkasok.Amikor oda értem..Már rád vetették magukat.Egy falka volt,az erdőben.Aztán elhoztalak.Ennyi.
Ennyi lenne?Ilyen..burkoltan elmondva nem is..Farkasok?!
-De..de miért?
-Mert csak nem hagyhattalak ott az erdőben eszméletlenül!
-De én nem voltam elájulva!
-Hagyjuk.-rögtön abba hagyta a még el sem kezdett vitát - Jó éjszakát,későre jár. Mutatott az órájára. Már majdnem éjjfél van.
Várjunk csak..Az előbb még nem dél volt?
Már majdnem azon voltam,hogy ezt is megkérdezem,de gyorsan visszaszívta.Hát persze.Az órája.Ő irányítja az időt,szóval lehetséges.

Elment.
- Hallom már van holnapra programod,így nem kísérellek meghívni a királynő teadélutánjára. - intett vissza még csak úgy ,,mellékesen".
Halgatózott!A szemét!!!
- Túl nagyok azok a fülek,Nyuszi úr! - kiáltottam vissza,mert hát csak nem hagyhattam annyiban!
Kicsit jobban éreztem magam.Nem is tudom,hogy bírtam sírni.Miért?! Hiszen..hiszen egyszer úgyis visszatérek,addig is,lessz ami lessz!Majd holnapfelkelek,és szépen elmondom a terveim a királynőnek!
Az ágyon egy halvány kék hálóruhát találtam.Azonnal felvettem,és bedőltem az ágyba.Többet nem gondolkoztam.Csak aludtam.Ki tudja,itt mikor van reggel?!

Alice Csodaországban - 4.fejezet

~Séta Vivaldival

*Vivaldi*

Nem akarom tovább ezt ..A lány tud valamit.Ahogy rám néz,olyan okosság árad belőle,amit még nem tapasztaltam..

- Mehetünk tovább?

- Persze.. - mondta,és csendben folytattuk utunkat.

Amikor beértünk a labirintusba,mintha kicsit félt volna..

- Ne aggódj,ismerem ezt a helyet,mint a tenyerem.

Elmosolyodott.

- De..De végülis hol vagyok?És..és miért vagyok itt?Mi ez a hely?És... - kezdte volna a kérdéseket,ha nem állítom meg.

- Egyszerre csak eggyet!

- Rendben..Vivaldi.Mi ez a hely? - mutatott körbe,jelezve hogy Országomra gondol.

- Sok neve van,de mi csak Szívországnak hívjuk.

*Alice*

Aha!Szóval ezért olyan piros itt minden,meg sok a szív minta...Milyen irónikus.Bár,kicsit inkább valami babaházra emlékezteti az embert.De végülis..Csodaország ez,nemde? Legalábbis én maradok ennél a megnevezésnél.Olyan varázslatosan hat,és nincs kedvem túldramatizálni egy "Szívországgal".

*Vivaldi*

- Rendben.Közben mehetünk tovább. - mondta.

És sétáltunk.

- És..és miért vannak itt kártyának öltözve az emberek?Vagy ez valami jelmezes bál?

Sóhajtottam.

- Ezt nehéz elmagyarzni,Alice.Ez egy teljesen más világ..Mint a tiéd.Itt ezek a dolgok megszokottak.Ez az egész egy kártyajáték.Tudsz kártyázni?

- Hát..nem vagyok benne túl jó,de tudok.

- Akkor bizonyára érted a lényegét.Jó stratégia kell,hogy feljebb tőrj,hogy nyerj..És ezért bármit megteszel.Vannak a segítők,a szolgák.És vannak a támogatók,a barátok.Itt - a kastély környékén - csak segítők vannak.Ezért is olyan pontos minden.

- Értem. - elgondolkodva lehajtotta a fejét,és a cipője orrát vizsgálgatta.

*Peter*

Ez a macska az idegeimmel játszik....

-Menjünk Alice után nyaaaa!!!Nyaa...Alice után akarok menni! - nyivákol mióta elmentek.De egyedül persze nem akar menni..

-Kibírsz nélküle fél órát,nem? - vetettem oda idegesen..

-Nyem! - nézett reménykedve azokkal a macskaszemeivel..

Kár,hogy nálam nem válnak be.

-Rendben,akkor menj csak utána!Addig is,nekem dolgom van! - intettem a kert felé,és sietve a kastély felé indultam.

*Alice nővére*

Nem jutottam semmire..Csak..vadállatok..a vadállatok..Nem,nem félehetek!De vissza sem fodulhatok.Hova menjek most?Éjszaka az erdőben..nem tudom mit tegyek.

Ekkor egy masnit pillantotta meg a földön.

-Alice! - kiáltottam,de gyorsan a szám elé kaptam kezem.

-Alice.. - suttogtam,és eltettem a masnit.

Ez új erőt adott nekem.Folytattam a bolyongást az erdőben,és figyeltem minden fára,bokorra,hátha találok valami nyomot,mint most.
Igazándiból..nem is tudom miért teszem kockára az életemet Alice-ért.Talán csak egyszerűen hajt a testvéri szeretet..Vagy tán apám tétlensége felé bizonyított gyűlöletem kifejezése miatt?Makacs lennék?Ez okozná a vesztemet?
Lehet.De úgy érzem,megérné.

*Alice*

-És..és kijuthatok valahogy innen?Engem..engem a saját világomban várnak.. - gondoltam vissza..a nővéremre..édesapánkra.. - És eggyáltalán hogy kerültem ide?Mármint..azt tudom hogy Peter átjött a mi világunkba..de miért és hogy?

-Ezt még én sem tudom megmagyarázni.Peter...Ő keres valamit.Szinte minden nap átmegy a ti világotokba.Állat formájában..Talán egyszer elmondja neked.Tudod..Itt nálunk az idő menete kissé furcsa.Peter szabályozza.Láttad nála a zsebórát?

-Igen.
Miért pont nekem mondaná el?És hogy ő szabályozza az időt?Mi??

-Mindig ő állítja be az időt,azon a zsebórán keresztül.Hozzá alkalmazkodik az ország.

-Értem.Akkor fontos szerepe van. - motyogtam csak úgy magam elé elgondolkodva. Elég..változó lehet a kedve,abból ítélve hogy egyik percben simán lehet reggel,a másikban már este,akár éjszaka van.

---

Megjegyzés : Minden új fejezetnél egy új szereplő szemszögéből láthatjuk a történetet.Eddig Alice,Cheshire,Peter,Vivaldi és Alice nővére,Elizabeth szemszögéből látjuk.Minél tovább jutunk a történetben,annál több szereplővel ismerkedünk meg,és látjuk a szemszögét.;)

További jó olvasás!

Alice Csodaországban - 3.fejezet

~A macska

*Chershire*

Alice-nyan itt van!Itt van!
- Aliceeeee!!~ - kiáltottam.Túl boldog voltam,hogy megálljak.Vagy hogy gondolkodjak.Természetesen,ösztönből futottam elé,hogy üdvözöljem.

* Alice *

- Cheshire? -bizonytalanul néztem a felém tartó macskafelüles macskafarkas fiúra.Olyan ismerős.. Nem.. Ő nem lehet.. De mégis,az a csengő... Ez meg ki?Vagy mi?Macska?De nem volt  időm ilyeneken gondolkozni,mert egy pillanat alatt elöttem termett...És rám meresztette azt az egyetlen szemét..                     És rámnézett azzal az egy szemével..

-Alice!Emlékszel rám ?!Nya - szinte nyávogásnak mondhatóan beszélt.. - Igen!Cheshire itt van!Alice is itt van! És él... - térdre rogyott,és óriási kezével..pff. mancsával törölgette a könnyeit.

-Mi-mi történt a másik szemeddel?

-Alice,nem emlékszel?  - és ezzel biztosra vettem,hogy ő az én Cheshirem.Egy nyáron átutazóban kereskedők jöttek. Cheshire és én az árúikat néztük,amikor egy gyanús alakú öreg hölgy felénk jött,vállán egy sólyommal.Cheshire-nek rögtön nem tetszett a dolog,és védelmezőleg fújtatott,de a sólyom elkapta..És ha apám nem ér időben mellém,talán nekem is bajom eshetett volna,...De Cheshire szeme menthetetlen volt.A sólyom kikaparta.Apám a madarat megölte,a boszorkányt pedig tömlőcbe vetette.Még azóta se engedte ki,és van egy olyan sejtésem,hogy erre már nem is kerül sor.

De hogy került ide?Fontosabb kérdés : miért ember?

-Tényleg te vagy az Cheshire? Ó!Én kis macskám..Gyere ide... Letérdeltem mellé,és elkezdtem bozontos barna haját simogatni.A füle tövénél is elidőztem,macska alakban kedvelte ezt a helyet,így hát gondoltam ez megnyugtatja.És igen.

Lágy dorombolást hallottam,amint hozzám dörgölőzött. ,Normális esetben nem engedtem volna hogy egy idegen féri csak így megtegye,de Cheshire más. Ő a barátom. Őt ismerem. Ő ismer. Szeretem. Persze csak mint a legjobb barátom... Semmi több...' -elpirultam..Ilyeneken nem kéne gondolkodnom.Inkább vissza a valóságba!

-Alice,jól vagy?Nya

-Igen.Cheshire,hogy kerülsz ide? És..Miért vagy ilyen alakban?És..

-több kérdésem is lett volna,de ekkor megzavart egy hang.

* Peter *

Ki ez a macska,és miért ölelgeti Alice?!

-KHM! - köhintettem elég hangosan,hogy még ,A macska és a lány, filmjelenetet is megszakítsam. - Indulhatunk,felség?

-Természetesen!Drágám? - nyújtotta Alice-felé a kezét.

-És..és Cheshire?

-A macska is jöhet.Ha nem eszi meg a játék szettet. - nézett komolyan a ,macska' szemébe.

-~Nya felség,nyem eszem rózsaszín madarakat.. - egyre idegesítőbb a kiejtése...

-Remélem más színűeket sem. -azzal karon fogta Alice-t,és kivezette.

§Krokett pálya§

-Mit is kell tennem? - nézett körbe Alice,kezében az ütő flamingóval,lábával egy összegömbölyödött sünin egyensúlyozva. A királynő már lőtt,igazán megfigyelhette volna!

- Csináld azt,amit a Királynő! - súgta a süni.Hm.Alice egy ,,Ezen inkább nem lepődök meg,, pillantással még felém fordította tekintetét,majd kezébe vette az ütőt,elhelyezkedett - mintha basball-ütőt fogna  - és nagyot ütött a labdába,ami nem a földön,hanem

a levegőben repült egyenesen a rózsáskertbe,ahonnan egy jajgatás hallatszott.Bizonyára eltalált egy kertészt.

-Bravó Alice-nya!- tapsolt a macska. Véleményem szerint egész eddig aludt. De azért a szándék a fontos nem? És nagyon jó volt nézni,ahogy a lány bocsánat kérések közt még egy ,gyilkos pillantást, is küldött a..a macskája felé.

*Cheshire*

-Alice-nya! Ha végeztél megmutatom a kertet!És a kastélyt!És a vidámparkot!És a tornyot!Az egész országot!Nya~ - futottam utánaamint a labda a helyére került.

-Köszönöm Cheshire,....

-Alice Kisasszony velem fog jönni.-állt mellé a Királynő. Idegesítő egy nőszemély..

-De a cicának itt van egy kis meglepetés! - kettőt tapsolt.Egy pincérlány elém tolt egy asztalt,amin .. macska konzervek voltak!Micsoda megaláztatáás!

-De felség,én nem..... - próbálkoztam,de ahogy rám nézett...Mintha nem is lenne annyira idegesítő.

-Kanalat ! - megint taps,és már a kezemben is volt az első konzerv,nyitva kanállal.

-Egyél csak! - nézett rám bíztató mosollyal.Tényleg nem tudtam mást tenni,ezért...lenyeltem az első falatot,majd a kiváncsi szemek miatt mégegy hamm..de nem bírtam tovább,a könnycseppek kigördűltek patakokban a szememből..

-Alice-nyan!Ments meeg! - a háta mögé bújtam,ne keljen több macska konzervet ennem..Blah.

-A cica jól van. Menjük drágám! - megint ez a szó! Hogy nem állhatom.. - A nevem Vivaldi Királynő. De neked csak Vivaldi. - hallottam még,amint eltávolodott Alic-el.Még hogy jól vagyok?Ételmérgezéssel próbálkoztak kinyírni!

-Vivaldi,és mi lessz a játékkal? - próbálkozott a király,de látszott hogy nem nagy ember.Mármint nem a méretét,hanem a hatalmát illetve.A saját felesége semmibe veszi..Sőt még felette áll.Milyen király ez?

*Alice*

Szóval Vivaldi.Gyönyörű név,kifejezi a nemességét,szépségét..

-Min gondolkodsz kedvesem?- állt meg egy fehér rózsa tőnél,leszakította annak egy szálát.

-Csak azon,hogy milyen gyönyörű neve van..és hogy hogyan lehetséges ez a sok szín?Gyönyörű!Mármint van vörös,sárga,kék,fekete,fehér..ez hogy lehetséges? - ámuldoztam.tényleg káprázatos volt ez a rózsa kert.

-Az emberek mindent megtesznek,amit utasítok. - a kezében tarott rózsa egy szírmát kezdte el morzsolgatni,melyről  fehér szín letöredezett,és alatta látszott a..a vörös.Szóval csak festék!

Mégis,ahogy ezt mondta nagyon szomorúvá vált az arca.

-De hisz ez nagyon... - próbáltam szavakat keresni,de nem találtam.

-Nagyon mi?Kedvesem,nem mindig jó,ha mindent megkapsz.Ilyenkor nincs semmi,amire vágynál,amit szívedből szeretnél,ami után sóvárognál...

Most más érzelmeket fedeztem fel az arcán.Gyöngéd,lágy érzelmeket..némi gyötrődés,de mintha más is lett volna közte..

-Vivaldi?

-Igen kedvesem?

-Te szeretsz valakit?

-Én..én...én nem tudom..lehet..én... -a sírás határán állt,de hirtelen elkomorult,és visszaállt az araca a királynői méltóságához.

-Nem. - mondta.Talán jégszívűnek tűnt,de én hallottam,láttam mi volt előtte.A dolgok mögött más áll.

Nyitás~

Fent van az első két réész!!*-* 
Hála Zoey barátnémnak,aki ezt a gyönyörű dizájnot tervezte!!! *O*   (addig amig kész nem lett a blog,még nem akartam kezdeni...)
Hogy tetszik?Jóóó,tudom..nekem sem épp a kedvencem az eleje.Béna,na!De majd hozom a további részeket is! (jövőhéten 3,4.-ik rész!)
Nya,addig is,jó olvasást.^^

Alice Csodaországban - 2.fejezet

A királynő

*Alice nővére*

Alice.. Aggódom érte. Nagyon félek..  mi lehet vele?

- Elisabeth! Pihenj, kérlek! - szólt apa

- De.. Alice.. és.. - már megint sírtam. Mióta Az történt, folyton rám jött. Újra és újra.

- Ő.... - elhallgatott. Ami annak a jele, hogy nem tudja, mit mondjon. - Jól van.

- NEM! Tudod! Tudod jól, látad! Láttad, ahogy én is láttam az udvaron a vért! Pont Alice kedvenc fája alatt! Az erdő mélyére vezet... Ahol f.... -nem bírtam befejezni.

- Mit vársz, Elizabeth? Mit csináljak?

- Nem tudom... - halkult el a hangom.Lesütöttem a szemem.

- Nem tudom. - ismételtem -De a pokolba is, nem te vagy a kastély feje?! Kerestesd őt!

- Az nem olyan egyszerű. Már megtettem, de... - két ujjával az orrát masszírozta.

- Akkor.. Én magam megyek megkeresni!

Eltökélt vagyok. Alice az Én hugom!Az én kis hugicám..Az életem árán is megvédem! Meg kell találnom.. Hogy újra láthassam a mosolyát...

- Eliza! Ne! - már messze jártam, a fekete kabátomban, de ezt még halottam apám szájából. Nem érdekelt. Ha elveszít, az az Ő hibája. Alice-t is megtalálhatta volna. Az Ő hibája! - visszanéztem még egyszer a kastélyra. Majd elindultam, egy visszafordíthatatlan úton.

*Peter Whatt*

Kopogás. Végre! Kezd kínos lenni a csend.

- Uram, Alice. - jelentette be a szolga.

- Engedjék be! - mondtam. Az ajtón belépett... Gyönyörű ruhával.. Egyszerű, mégis jól áll rajta.. Még a kék csíkos harisnya is.

- Izé... - akadozott hanggal próbálta kigondolni,mit mondjon.

- Felség, ő itt Alice! - segítettem neki.

*Alice*

A királynő. Csodás, vörös ruhájában tökéletesen illett a trónszék díszes keretéhet.. Éj fekete haja göndör fürtökben állt, két oldalra. Hátul kontyba fogva. Rendezetlennek látszott, de  mégis úgy gondolom, több órát bajlódhatott a beállításával.. Mivel olyan mesterien vannak ..

- Jó-jó napot! Izé.. Királynő! - felemelve a ruhám szélét meghajoltam. Észre vette,hogy ott van Nyuszifül, vagyis Peter, és egy koronát viselő király forma emberke..

Ezért hozzátettem. - És Király. Szia Peter! -nem tartom fontosnak,hogy neki is kijárjon az illedelmességemből.

- Játszunk? - köszönés nélkül szegezte rám a kérdést, hirtelen a királynő. Most megváltozott az arca...

- Tessék?

- Szeretsz krokettezni?

- I-igen. - zavarban voltam, mert hogy nem igazán ismertem a játékszabályokat... A nővéremmel kiskoromban egyszer játszottunk ilyet, de az már rég volt. A nővérem.. Elizabeth.. Vajon hogy van? És Hol van? És én hol vagyok? És mennyi ideje vagyok itt... És... Kérdések gyülemlettek a fejemben.

- Nyuszifül úr, szeretnék négyszemközt beszélni veled! - nem zavart különösebben a nyelvbotlásom.

- Most...

- Nem akarsz játszani velem?! - dühös volt a hangja a királynénak.

- De csak..

- Jól van. Király, hozd az ütőket! Peter, te a labdákat! - utasítgatott.

- Ühm... -végül úgy döntöttem, nem szólok bele. Hagyom, hogy ez a furcsa hely, amilyet még nem láttam hatalmába kerítsen. A királynő.. szolgák.. nyuszifüles ember... varázsló házvezető nők.. még mi jöhet..?

Nagy csattanást hallottam és ekkor becsörtetett...