Alice Csodaországban - 2.fejezet

A királynő

*Alice nővére*

Alice.. Aggódom érte. Nagyon félek..  mi lehet vele?

- Elisabeth! Pihenj, kérlek! - szólt apa

- De.. Alice.. és.. - már megint sírtam. Mióta Az történt, folyton rám jött. Újra és újra.

- Ő.... - elhallgatott. Ami annak a jele, hogy nem tudja, mit mondjon. - Jól van.

- NEM! Tudod! Tudod jól, látad! Láttad, ahogy én is láttam az udvaron a vért! Pont Alice kedvenc fája alatt! Az erdő mélyére vezet... Ahol f.... -nem bírtam befejezni.

- Mit vársz, Elizabeth? Mit csináljak?

- Nem tudom... - halkult el a hangom.Lesütöttem a szemem.

- Nem tudom. - ismételtem -De a pokolba is, nem te vagy a kastély feje?! Kerestesd őt!

- Az nem olyan egyszerű. Már megtettem, de... - két ujjával az orrát masszírozta.

- Akkor.. Én magam megyek megkeresni!

Eltökélt vagyok. Alice az Én hugom!Az én kis hugicám..Az életem árán is megvédem! Meg kell találnom.. Hogy újra láthassam a mosolyát...

- Eliza! Ne! - már messze jártam, a fekete kabátomban, de ezt még halottam apám szájából. Nem érdekelt. Ha elveszít, az az Ő hibája. Alice-t is megtalálhatta volna. Az Ő hibája! - visszanéztem még egyszer a kastélyra. Majd elindultam, egy visszafordíthatatlan úton.

*Peter Whatt*

Kopogás. Végre! Kezd kínos lenni a csend.

- Uram, Alice. - jelentette be a szolga.

- Engedjék be! - mondtam. Az ajtón belépett... Gyönyörű ruhával.. Egyszerű, mégis jól áll rajta.. Még a kék csíkos harisnya is.

- Izé... - akadozott hanggal próbálta kigondolni,mit mondjon.

- Felség, ő itt Alice! - segítettem neki.

*Alice*

A királynő. Csodás, vörös ruhájában tökéletesen illett a trónszék díszes keretéhet.. Éj fekete haja göndör fürtökben állt, két oldalra. Hátul kontyba fogva. Rendezetlennek látszott, de  mégis úgy gondolom, több órát bajlódhatott a beállításával.. Mivel olyan mesterien vannak ..

- Jó-jó napot! Izé.. Királynő! - felemelve a ruhám szélét meghajoltam. Észre vette,hogy ott van Nyuszifül, vagyis Peter, és egy koronát viselő király forma emberke..

Ezért hozzátettem. - És Király. Szia Peter! -nem tartom fontosnak,hogy neki is kijárjon az illedelmességemből.

- Játszunk? - köszönés nélkül szegezte rám a kérdést, hirtelen a királynő. Most megváltozott az arca...

- Tessék?

- Szeretsz krokettezni?

- I-igen. - zavarban voltam, mert hogy nem igazán ismertem a játékszabályokat... A nővéremmel kiskoromban egyszer játszottunk ilyet, de az már rég volt. A nővérem.. Elizabeth.. Vajon hogy van? És Hol van? És én hol vagyok? És mennyi ideje vagyok itt... És... Kérdések gyülemlettek a fejemben.

- Nyuszifül úr, szeretnék négyszemközt beszélni veled! - nem zavart különösebben a nyelvbotlásom.

- Most...

- Nem akarsz játszani velem?! - dühös volt a hangja a királynénak.

- De csak..

- Jól van. Király, hozd az ütőket! Peter, te a labdákat! - utasítgatott.

- Ühm... -végül úgy döntöttem, nem szólok bele. Hagyom, hogy ez a furcsa hely, amilyet még nem láttam hatalmába kerítsen. A királynő.. szolgák.. nyuszifüles ember... varázsló házvezető nők.. még mi jöhet..?

Nagy csattanást hallottam és ekkor becsörtetett...