*Alice*
-Túl nagyok azok a fülek,Nyuszi úr! - kiáltottam vissza,mert hát csak nem hagyhattam annyiban!
Kicsit jobban éreztem magam.Nem is tudom,hogy bírtam sírni.Miért?! Hiszen..hiszen egyszer úgyis visszatérek,addig is,lessz ami lessz!Majd holnapfelkelek,és szépen elmondom a terveim a királynőnek!
Az ágyon egy halvány kék hálóruhát találtam.Azonnal felvettem,és bedőltem az ágyba.Többet nem gondolkoztam.Csak aludtam.Ki tudja,itt mikor van reggel?!Öt percel később felkeltem az ébresztőóra csengésére.
-Mi a...? - szitkozódtam,bár csak a Mi a...-ig ismerem,mivel édesapánk mindig jól nevelt minket,és ügyelt hogy ne tanuljunk el ilyen szavakat.Bár nekem sikerült,-a kifutófiútól,aki egyszer megütközött a biciklijével egy nagy kődarabban,és egy gyönyörű fordulattal a levegőben,orra esett.Persze én ezen jót nevettem,de neki nem igazán tetszett,és elkáromkodta magát,de a Mi a... vége már sziszegésre sikerült,szóval nem igazán értettem.
[Alice nővére] *Alice édesapja*
-Uram,megtaláltuk. - mondta a szolgám.
-Igen?! - álltam fel. - És..
-Még.. Él.Él. - nyugtatott meg.
Nagyot sóhajtottam.Sok ez nekem.Visszaültem a székembe.Mindkét lányom eltűnik,és itthagynak öreg fejemre..De legalább Elisabetth meglett.
-Hol van?
-Az orvos most vizsgálja.Még nincs eszméleténél.
-Értem.Akkor kérem szóljon,ha az orvos elment.- meggondoltam magam - Vagyis inkább hivassa be a doktor urat.
-Értettem.Tehetek még valamit?
-Igen,egy pohár vizet,-ahogy szeretem.
Értettem.Tehát két jégkockával.Máris jövök uram!
*Alice*
Kinyújtózkodtam az ágyon űlve,és halgatóztam kicsit.A kastélyban javában folyik az élet!
Kinyitottam a nagy terasz alakokat,és a terasz korlátjának támaszkodva gyönyörködtem a hely szépségén.A királynő kint sétáltatta a..a Medvéjét(???????)a kártyák már dolgoztak,dísztítettek,kertészkedtek..Bál készül,érzem én!A király esetlenül próbált utasítgatni,de látszik hogy ez nem az ő tere.
Egy kis madár ketrecre,benne egy ici-őici kanári madárkára lettem figyelmes.Oda mentem,hogy jobban megnézzem.
-Hello,kisöreg! - mosolyogtam rá.Válaszul egy kis dalt csicsergett.
-Nagyon szép hangod van,tudod? - nyúltam az ajtó felé,hogy tegyek egy kis vizet az itató tálkájába.
-Neked is,tudod? - szólalt meg.
-EH?!
-Ne ilyedj meg!
-Oké.De..
-Miért tudok beszélni?
Bólintottam.
-Az egy hosszú történet,de a lényeg,hogy itt semmi sem olyan mint ahonnan te jössz.Semmi.
-Én ráérek..
-Hidd el,nem akarod meghalgatni.
-De.
A madárka egy sóhajtáshoz hasonló dolgot művelt,majd nekikezdett,dallamosan elmesélni :
-Amikor még semmi sem volt itt,mindenhol állatok éltek.Egy ember sem volt megtalálható.Az állatok békében éltek,olyannyira,hogy megérteték egymás nyelvét.Aztán a burok,ami eddig ezt az Álom helyet,úgynevezett Csodaországot,vagy Álom vagy Szívország,-mindegy hogy nevezed,de hivatalosan a papírokon Szívország-,suzóval a burok beengedett egy hozzád hasonló kislányt.Egy nagyon kicsit,mely még beszélni sem tudott.Ő mosolyogva odament minden állathoz,és megsimogatta őket.Amelyik állatot megsimogatta,másnap reggelmár emberként ébredt.A kislány itt maradt.Ez sok-sok évtizede történt,és azóta rengeteg állat cserélődött,ment,jött,és lassan csak már én maradtam aki erre emlékszik.
-A kicsi lány..lett az első királynő?
-Igen,így is mondhatjuk.Bár ő nem olyan volt mint a mostani.Ő kedves volt,nem hordott koronát,semmit ami jelképezni hogy ő magasabb rangú.Még kastélyt sem emelt,az állatoknak jó élőhelyet biztosított először,és csak utána foglalkozott az emberekkel.
Furcsa.Ez egy nagyon furcsa történet..Valahogy olyan valószerűtlen.Csodálatos,de hihetetlen.
-De..Mi ez a hely?
-Ez a hely?Jó kérdés.Csak sajnos senki nem tudjaigazán.Most menj,már keresnek. - biccentett az ajtó felé,ami nyitódott.
-Oh!Köszönöm ezt a mesét,remélem még beszélgethetünk.
A válasz csiripelés volt.
Kicsit jobban éreztem magam.Nem is tudom,hogy bírtam sírni.Miért?! Hiszen..hiszen egyszer úgyis visszatérek,addig is,lessz ami lessz!Majd holnapfelkelek,és szépen elmondom a terveim a királynőnek!
Az ágyon egy halvány kék hálóruhát találtam.Azonnal felvettem,és bedőltem az ágyba.Többet nem gondolkoztam.Csak aludtam.Ki tudja,itt mikor van reggel?!Öt percel később felkeltem az ébresztőóra csengésére.
-Mi a...? - szitkozódtam,bár csak a Mi a...-ig ismerem,mivel édesapánk mindig jól nevelt minket,és ügyelt hogy ne tanuljunk el ilyen szavakat.Bár nekem sikerült,-a kifutófiútól,aki egyszer megütközött a biciklijével egy nagy kődarabban,és egy gyönyörű fordulattal a levegőben,orra esett.Persze én ezen jót nevettem,de neki nem igazán tetszett,és elkáromkodta magát,de a Mi a... vége már sziszegésre sikerült,szóval nem igazán értettem.
[Alice nővére] *Alice édesapja*
-Uram,megtaláltuk. - mondta a szolgám.
-Igen?! - álltam fel. - És..
-Még.. Él.Él. - nyugtatott meg.
Nagyot sóhajtottam.Sok ez nekem.Visszaültem a székembe.Mindkét lányom eltűnik,és itthagynak öreg fejemre..De legalább Elisabetth meglett.
-Hol van?
-Az orvos most vizsgálja.Még nincs eszméleténél.
-Értem.Akkor kérem szóljon,ha az orvos elment.- meggondoltam magam - Vagyis inkább hivassa be a doktor urat.
-Értettem.Tehetek még valamit?
-Igen,egy pohár vizet,-ahogy szeretem.
Értettem.Tehát két jégkockával.Máris jövök uram!
*Alice*
Kinyújtózkodtam az ágyon űlve,és halgatóztam kicsit.A kastélyban javában folyik az élet!
Kinyitottam a nagy terasz alakokat,és a terasz korlátjának támaszkodva gyönyörködtem a hely szépségén.A királynő kint sétáltatta a..a Medvéjét(???????)a kártyák már dolgoztak,dísztítettek,kertészkedtek..Bál készül,érzem én!A király esetlenül próbált utasítgatni,de látszik hogy ez nem az ő tere.
Egy kis madár ketrecre,benne egy ici-őici kanári madárkára lettem figyelmes.Oda mentem,hogy jobban megnézzem.
-Hello,kisöreg! - mosolyogtam rá.Válaszul egy kis dalt csicsergett.
-Nagyon szép hangod van,tudod? - nyúltam az ajtó felé,hogy tegyek egy kis vizet az itató tálkájába.
-Neked is,tudod? - szólalt meg.
-EH?!
-Ne ilyedj meg!
-Oké.De..
-Miért tudok beszélni?
Bólintottam.
-Az egy hosszú történet,de a lényeg,hogy itt semmi sem olyan mint ahonnan te jössz.Semmi.
-Én ráérek..
-Hidd el,nem akarod meghalgatni.
-De.
A madárka egy sóhajtáshoz hasonló dolgot művelt,majd nekikezdett,dallamosan elmesélni :
-Amikor még semmi sem volt itt,mindenhol állatok éltek.Egy ember sem volt megtalálható.Az állatok békében éltek,olyannyira,hogy megérteték egymás nyelvét.Aztán a burok,ami eddig ezt az Álom helyet,úgynevezett Csodaországot,vagy Álom vagy Szívország,-mindegy hogy nevezed,de hivatalosan a papírokon Szívország-,suzóval a burok beengedett egy hozzád hasonló kislányt.Egy nagyon kicsit,mely még beszélni sem tudott.Ő mosolyogva odament minden állathoz,és megsimogatta őket.Amelyik állatot megsimogatta,másnap reggelmár emberként ébredt.A kislány itt maradt.Ez sok-sok évtizede történt,és azóta rengeteg állat cserélődött,ment,jött,és lassan csak már én maradtam aki erre emlékszik.
-A kicsi lány..lett az első királynő?
-Igen,így is mondhatjuk.Bár ő nem olyan volt mint a mostani.Ő kedves volt,nem hordott koronát,semmit ami jelképezni hogy ő magasabb rangú.Még kastélyt sem emelt,az állatoknak jó élőhelyet biztosított először,és csak utána foglalkozott az emberekkel.
Furcsa.Ez egy nagyon furcsa történet..Valahogy olyan valószerűtlen.Csodálatos,de hihetetlen.
-De..Mi ez a hely?
-Ez a hely?Jó kérdés.Csak sajnos senki nem tudjaigazán.Most menj,már keresnek. - biccentett az ajtó felé,ami nyitódott.
-Oh!Köszönöm ezt a mesét,remélem még beszélgethetünk.
A válasz csiripelés volt.
*Peter*
-Áh,szi Nyuszi úr!^^ - mosolygott rám Alice ajtót nyitva.
-Ha még egyszer így szólítasz.. - ráncoltam a szemem
-Akkor?
-Akkor...Áh,mindegy.Szólíts csak így.Úgyis mindegy,már amugy is macskaszitter lettem..
-Hogy érted? - kiváncsiskodott,miközben a folyóson mentünk a nagy étkező terem felé.
-A Macskát rám bízták.
-És most hol van?
-Ööö..Hát valahol..
-Aha.Nagyon ügyes Macskaszitter vagy,mondhatom!Cicc,cicc..Chershire!Ciccc,Cicc,Cicuskám..- hivogatta kicsit sem gyerekesen azt a macskát.
-Úgy se fog ide jönni. - alighogy ezt befejeztem,-mintegy a szavam cáfolásáuk-megjelent a macska.
-Jajj! - kiáltottam el,amikor megláttam Alice fénylő szemét. - Ez ..
-Cicuskááám!!!~
-Alicee-nyaa!!!!!~
Huh.Ki nem állhatom a filmekben azt a jelenetet,amikor a szerelmespár egymásra talál,és lassított felvétellel dutnak a mezőn egymás felé,közbe a másik nevét mondva.Khm..Ez ,,kicsit sem volt olyan"..Csak épp egy macska és egy .. furcsa lány volt a két szereplő.
-Áh,szi Nyuszi úr!^^ - mosolygott rám Alice ajtót nyitva.
-Ha még egyszer így szólítasz.. - ráncoltam a szemem
-Akkor?
-Akkor...Áh,mindegy.Szólíts csak így.Úgyis mindegy,már amugy is macskaszitter lettem..
-Hogy érted? - kiváncsiskodott,miközben a folyóson mentünk a nagy étkező terem felé.
-A Macskát rám bízták.
-És most hol van?
-Ööö..Hát valahol..
-Aha.Nagyon ügyes Macskaszitter vagy,mondhatom!Cicc,cicc..Chershire!Ciccc,Cicc,Cicuskám..- hivogatta kicsit sem gyerekesen azt a macskát.
-Úgy se fog ide jönni. - alighogy ezt befejeztem,-mintegy a szavam cáfolásáuk-megjelent a macska.
-Jajj! - kiáltottam el,amikor megláttam Alice fénylő szemét. - Ez ..
-Cicuskááám!!!~
-Alicee-nyaa!!!!!~
Huh.Ki nem állhatom a filmekben azt a jelenetet,amikor a szerelmespár egymásra talál,és lassított felvétellel dutnak a mezőn egymás felé,közbe a másik nevét mondva.Khm..Ez ,,kicsit sem volt olyan"..Csak épp egy macska és egy .. furcsa lány volt a két szereplő.
*Chershire*
-Hát nem ő a legeslegcukibb cicus a világon?Igaz Chershire?Igaz? - simogatott Alice a fülemnél,-pont ahol szeretem-,és halgatta amint dorombolok.
-Igaz...nya.. - nyávogtam bágyadtan a kényeztetéstől.
A Nyúl csak megforgatta a szemét,és nmagyot sóhajtott.
-Khm!Még ma eljutunk a reggeliző asztalig?
-Igen..igen.. - mondta Alice,és abbahagyta a vakargatást.
Szomorúan ránéztem.
-Jajj te kis cuki falat!!
*Alice*
Kicsit elfelejtkeztem róla hogy ő most nem egy macska.Ő most egy ember.
Egy fiú.Akit lecukiztam.Lehet ennél zvarbaejtőbb?!
*Vivaldi*
-Hol vannak már..?! Alice-t akarom!Ő fog mellettem ülni és kész. - jelentettem ki.
-Felség,megérkeztek..
-Áh,Alice!Úgy örülök hogy végre ideértél!És látom hoztad a cicust és a nyuszit is! - alighogy kimondtam,hirtelen állattá változott a két eddig ember.
-Hoppá! - kettőt tapsoltam - Kérem vigyék ki őket a akrámba!Hamarosan visszaváltoznak! - mosolyogtam Alice-ra,aki épp mellém űlt le.
-Igaz...nya.. - nyávogtam bágyadtan a kényeztetéstől.
A Nyúl csak megforgatta a szemét,és nmagyot sóhajtott.
-Khm!Még ma eljutunk a reggeliző asztalig?
-Igen..igen.. - mondta Alice,és abbahagyta a vakargatást.
Szomorúan ránéztem.
-Jajj te kis cuki falat!!
*Alice*
Kicsit elfelejtkeztem róla hogy ő most nem egy macska.Ő most egy ember.
Egy fiú.Akit lecukiztam.Lehet ennél zvarbaejtőbb?!
*Vivaldi*
-Hol vannak már..?! Alice-t akarom!Ő fog mellettem ülni és kész. - jelentettem ki.
-Felség,megérkeztek..
-Áh,Alice!Úgy örülök hogy végre ideértél!És látom hoztad a cicust és a nyuszit is! - alighogy kimondtam,hirtelen állattá változott a két eddig ember.
-Hoppá! - kettőt tapsoltam - Kérem vigyék ki őket a akrámba!Hamarosan visszaváltoznak! - mosolyogtam Alice-ra,aki épp mellém űlt le.
*Alice*
-Ma este bált rendezek a tiszteletedre.Van egy személy,aki megszeretne ismerni téged.
-Aham.. - nem igazán tudtam figyelni a királynő szavaira,lekötött a fincsi reggeli.. -Akarom mondani igen.
-Kezdhetjük a reggeli! - és neki is láttam..
Miután végeztünk az evéssel,Vivaldi kiadta az utasítást,hogy először báliruhát kell választanom,majd azt tehetek amit akarok.
-Ööö...Itt..itt hogy táncolnak az emberek?
-Jobb kérdés hogy nálatok hogy táncolnak.
-Bár szégyellem bevallani,de csak keringőzni tudok.
-Rendben.Akkor itt is csak keringő lessz. -mondta,mintha magától rérthető lenne.
És elment.
-Köszönöm! - kiáltottam még utána,majd követtem Ebbát.
Eszembe jutot valami.
-Ebba?
-Igen drágaságom?
-Mi lessz Chershire-vel és Nyuszi úrral?
-A nap végére visszaváltoznak..
-Öööhm.. És megnézhetném őket?
-Hát persze!Máris odavezetlek.
-Jajj de aranyosak vagytok!Chershire,milyen rég nem láttalak cicusként! - gügyögtem. - És Peter,nyusziként jobban áll a mellénykéd.És a füled is.Cuki vagy. - simiztem meg a nyuszi fejét.
*Peter*
Hah!Cuki vagyok?!Ha ezt más mondta volna már rég leharapott újjal járna..
Sértődötten elugráltam.
-Hééééé~Peter!Nyussz-nyussz!Gyere vissza! - hívogaott Alice,de én rá se hederítettem.Éppen nem túl jó hangulatomban ültem a kerítés sarkába fordulva,és a méltóságomat ocsáróltam.a csorba méltóságomat.
Amikor mégis megfordultam egy kislányt láttam amint játszik a macskájával.Pontosabban a fűben hemperegnek.Nem bírtam ellenállni,áramloztt belőle a kedvesség s játékosság,és mivel nyúl vagyo ez vonz.
Odaugráltam,és megböktöstem.
-Oh,hát ilyenkor ide jössz? - nyomta a mutató újját az orromra. - Jól van,te is jöhetsz!
-De hova??
-Próba lessz.
-Mi...Jaja neee...Ne vigyetek eeeel!!!!Könyörgöm ne.. - de már késő volt.Galád módot elkapott a fülemnél,majd magához szorított.Az a macska meg követte!Bah..
-Ki nem álljhatom a ruhapróbákat. -motyogtam fogaimat ropogtatva.
-Tessék! - nyomott egy répát,-amit nyúl alakom miatt-egész végig rágcsáltam.
§A szekrény előtti széken§
-Na és ez? - dordult meg egy orgona lila habos-masnis ruhában.
-Ha egy lila habcsóknak akarsz kinézni,csak tessék! - mondtam.
-Kisasszony,ezt próbálja fel!
-Rendben,de ez lessz az utolsó,már elegem van,külömbenis,hogy lehetséges hogy már 4 óra van?! A bál 5-kor kezdődik!!!
-Kezdhetjük a reggeli! - és neki is láttam..
Miután végeztünk az evéssel,Vivaldi kiadta az utasítást,hogy először báliruhát kell választanom,majd azt tehetek amit akarok.
-Ööö...Itt..itt hogy táncolnak az emberek?
-Jobb kérdés hogy nálatok hogy táncolnak.
-Bár szégyellem bevallani,de csak keringőzni tudok.
-Rendben.Akkor itt is csak keringő lessz. -mondta,mintha magától rérthető lenne.
És elment.
-Köszönöm! - kiáltottam még utána,majd követtem Ebbát.
Eszembe jutot valami.
-Ebba?
-Igen drágaságom?
-Mi lessz Chershire-vel és Nyuszi úrral?
-A nap végére visszaváltoznak..
-Öööhm.. És megnézhetném őket?
-Hát persze!Máris odavezetlek.
-Jajj de aranyosak vagytok!Chershire,milyen rég nem láttalak cicusként! - gügyögtem. - És Peter,nyusziként jobban áll a mellénykéd.És a füled is.Cuki vagy. - simiztem meg a nyuszi fejét.
*Peter*
Hah!Cuki vagyok?!Ha ezt más mondta volna már rég leharapott újjal járna..
Sértődötten elugráltam.
-Hééééé~Peter!Nyussz-nyussz!Gyere vissza! - hívogaott Alice,de én rá se hederítettem.Éppen nem túl jó hangulatomban ültem a kerítés sarkába fordulva,és a méltóságomat ocsáróltam.a csorba méltóságomat.
Amikor mégis megfordultam egy kislányt láttam amint játszik a macskájával.Pontosabban a fűben hemperegnek.Nem bírtam ellenállni,áramloztt belőle a kedvesség s játékosság,és mivel nyúl vagyo ez vonz.
Odaugráltam,és megböktöstem.
-Oh,hát ilyenkor ide jössz? - nyomta a mutató újját az orromra. - Jól van,te is jöhetsz!
-De hova??
-Próba lessz.
-Mi...Jaja neee...Ne vigyetek eeeel!!!!Könyörgöm ne.. - de már késő volt.Galád módot elkapott a fülemnél,majd magához szorított.Az a macska meg követte!Bah..
-Ki nem álljhatom a ruhapróbákat. -motyogtam fogaimat ropogtatva.
-Tessék! - nyomott egy répát,-amit nyúl alakom miatt-egész végig rágcsáltam.
§A szekrény előtti széken§
-Na és ez? - dordult meg egy orgona lila habos-masnis ruhában.
-Ha egy lila habcsóknak akarsz kinézni,csak tessék! - mondtam.
-Kisasszony,ezt próbálja fel!
-Rendben,de ez lessz az utolsó,már elegem van,külömbenis,hogy lehetséges hogy már 4 óra van?! A bál 5-kor kezdődik!!!
*Alice*
Amikor kiléptem az ajtón,mindenki csendben volt.
-Mi az?Nem tetszik? - szomorkodtam
-Nem,nem erről van szó Alice-nya.. - változott vissza ember-macskává Chershire - Gyönyörű vagy!!!Ez a tökéletes ruha.
Megpördűltem a rruhában,mely halványkék alapon néhol fehér masnivel díszített volt,mégis nem túl sok.Hozzá egy fehér masni és kesztyű volt.
-Öööö..Akkor ez lessz..
Közben Peter is visszaváltozott,de ő szó nélkül kiment.Gondolom dolgozni..
-És most Chershire fog átöltözni! - mondtam,miután kijöttem az öltözőből.
-Nya??Chershire nem jó így nya? :"o
-De,de nagyon-nagyon aranyos vagy,csak egy öltönyben jobban illenél a bálhoz...
-Ha Alice válassza ki az öltönytnya akkor nya rendbennya.
-Ez lessz! - nyújtottam felé egy fekete öltönyt Chershire bundájának színével megfelelő nyakkendővel.
-De nya..Cserébe nya nekem kell ígérned az első táncod!
-Rendben,beírlak tintával a tánckönyvembe! - mosolyogtam - Miutáán ...Felvetted az öltönyt.
-De nya..
-Ne aggódj,ezt rád szabták.
-Hát leggyen nya!Chershire felpróbálja nya..
*Vivaldi*
- Eljön? - kérdezte miközben a rózsakertben sétáltunk.
- Igen. - álltam meg,hogy megszemléljek egy halvány kék rózsát. - Hát nem gyönyörű?És igazi..
-Pontosan.. - hunyta le a szemét és mosolyodott el. -Vajon milyen lessz találkozni vele?
-Olyan mint ez a kék rózsaszál. - simítottam meg lágyan egy szirmát - A világában kitűnik a többi közül..Más.De ő próbálkozik beilleszkedni,mert nem tudja hogy hova tartozik.
-Hmm..Pont ahogy megismertem. - indult tovább
-Igen..Pont ahogy megismerted..
Amikor kiléptem az ajtón,mindenki csendben volt.
-Mi az?Nem tetszik? - szomorkodtam
-Nem,nem erről van szó Alice-nya.. - változott vissza ember-macskává Chershire - Gyönyörű vagy!!!Ez a tökéletes ruha.
Megpördűltem a rruhában,mely halványkék alapon néhol fehér masnivel díszített volt,mégis nem túl sok.Hozzá egy fehér masni és kesztyű volt.
-Öööö..Akkor ez lessz..
Közben Peter is visszaváltozott,de ő szó nélkül kiment.Gondolom dolgozni..
-És most Chershire fog átöltözni! - mondtam,miután kijöttem az öltözőből.
-Nya??Chershire nem jó így nya? :"o
-De,de nagyon-nagyon aranyos vagy,csak egy öltönyben jobban illenél a bálhoz...
-Ha Alice válassza ki az öltönytnya akkor nya rendbennya.
-Ez lessz! - nyújtottam felé egy fekete öltönyt Chershire bundájának színével megfelelő nyakkendővel.
-De nya..Cserébe nya nekem kell ígérned az első táncod!
-Rendben,beírlak tintával a tánckönyvembe! - mosolyogtam - Miutáán ...Felvetted az öltönyt.
-De nya..
-Ne aggódj,ezt rád szabták.
-Hát leggyen nya!Chershire felpróbálja nya..
*Vivaldi*
- Eljön? - kérdezte miközben a rózsakertben sétáltunk.
- Igen. - álltam meg,hogy megszemléljek egy halvány kék rózsát. - Hát nem gyönyörű?És igazi..
-Pontosan.. - hunyta le a szemét és mosolyodott el. -Vajon milyen lessz találkozni vele?
-Olyan mint ez a kék rózsaszál. - simítottam meg lágyan egy szirmát - A világában kitűnik a többi közül..Más.De ő próbálkozik beilleszkedni,mert nem tudja hogy hova tartozik.
-Hmm..Pont ahogy megismertem. - indult tovább
-Igen..Pont ahogy megismerted..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése