Alice Csodaországban - 4.fejezet

~Séta Vivaldival

*Vivaldi*

Nem akarom tovább ezt ..A lány tud valamit.Ahogy rám néz,olyan okosság árad belőle,amit még nem tapasztaltam..

- Mehetünk tovább?

- Persze.. - mondta,és csendben folytattuk utunkat.

Amikor beértünk a labirintusba,mintha kicsit félt volna..

- Ne aggódj,ismerem ezt a helyet,mint a tenyerem.

Elmosolyodott.

- De..De végülis hol vagyok?És..és miért vagyok itt?Mi ez a hely?És... - kezdte volna a kérdéseket,ha nem állítom meg.

- Egyszerre csak eggyet!

- Rendben..Vivaldi.Mi ez a hely? - mutatott körbe,jelezve hogy Országomra gondol.

- Sok neve van,de mi csak Szívországnak hívjuk.

*Alice*

Aha!Szóval ezért olyan piros itt minden,meg sok a szív minta...Milyen irónikus.Bár,kicsit inkább valami babaházra emlékezteti az embert.De végülis..Csodaország ez,nemde? Legalábbis én maradok ennél a megnevezésnél.Olyan varázslatosan hat,és nincs kedvem túldramatizálni egy "Szívországgal".

*Vivaldi*

- Rendben.Közben mehetünk tovább. - mondta.

És sétáltunk.

- És..és miért vannak itt kártyának öltözve az emberek?Vagy ez valami jelmezes bál?

Sóhajtottam.

- Ezt nehéz elmagyarzni,Alice.Ez egy teljesen más világ..Mint a tiéd.Itt ezek a dolgok megszokottak.Ez az egész egy kártyajáték.Tudsz kártyázni?

- Hát..nem vagyok benne túl jó,de tudok.

- Akkor bizonyára érted a lényegét.Jó stratégia kell,hogy feljebb tőrj,hogy nyerj..És ezért bármit megteszel.Vannak a segítők,a szolgák.És vannak a támogatók,a barátok.Itt - a kastély környékén - csak segítők vannak.Ezért is olyan pontos minden.

- Értem. - elgondolkodva lehajtotta a fejét,és a cipője orrát vizsgálgatta.

*Peter*

Ez a macska az idegeimmel játszik....

-Menjünk Alice után nyaaaa!!!Nyaa...Alice után akarok menni! - nyivákol mióta elmentek.De egyedül persze nem akar menni..

-Kibírsz nélküle fél órát,nem? - vetettem oda idegesen..

-Nyem! - nézett reménykedve azokkal a macskaszemeivel..

Kár,hogy nálam nem válnak be.

-Rendben,akkor menj csak utána!Addig is,nekem dolgom van! - intettem a kert felé,és sietve a kastély felé indultam.

*Alice nővére*

Nem jutottam semmire..Csak..vadállatok..a vadállatok..Nem,nem félehetek!De vissza sem fodulhatok.Hova menjek most?Éjszaka az erdőben..nem tudom mit tegyek.

Ekkor egy masnit pillantotta meg a földön.

-Alice! - kiáltottam,de gyorsan a szám elé kaptam kezem.

-Alice.. - suttogtam,és eltettem a masnit.

Ez új erőt adott nekem.Folytattam a bolyongást az erdőben,és figyeltem minden fára,bokorra,hátha találok valami nyomot,mint most.
Igazándiból..nem is tudom miért teszem kockára az életemet Alice-ért.Talán csak egyszerűen hajt a testvéri szeretet..Vagy tán apám tétlensége felé bizonyított gyűlöletem kifejezése miatt?Makacs lennék?Ez okozná a vesztemet?
Lehet.De úgy érzem,megérné.

*Alice*

-És..és kijuthatok valahogy innen?Engem..engem a saját világomban várnak.. - gondoltam vissza..a nővéremre..édesapánkra.. - És eggyáltalán hogy kerültem ide?Mármint..azt tudom hogy Peter átjött a mi világunkba..de miért és hogy?

-Ezt még én sem tudom megmagyarázni.Peter...Ő keres valamit.Szinte minden nap átmegy a ti világotokba.Állat formájában..Talán egyszer elmondja neked.Tudod..Itt nálunk az idő menete kissé furcsa.Peter szabályozza.Láttad nála a zsebórát?

-Igen.
Miért pont nekem mondaná el?És hogy ő szabályozza az időt?Mi??

-Mindig ő állítja be az időt,azon a zsebórán keresztül.Hozzá alkalmazkodik az ország.

-Értem.Akkor fontos szerepe van. - motyogtam csak úgy magam elé elgondolkodva. Elég..változó lehet a kedve,abból ítélve hogy egyik percben simán lehet reggel,a másikban már este,akár éjszaka van.

---

Megjegyzés : Minden új fejezetnél egy új szereplő szemszögéből láthatjuk a történetet.Eddig Alice,Cheshire,Peter,Vivaldi és Alice nővére,Elizabeth szemszögéből látjuk.Minél tovább jutunk a történetben,annál több szereplővel ismerkedünk meg,és látjuk a szemszögét.;)

További jó olvasás!