2013. november 22., péntek

Alice Csodaországban - 5.fejezet


*Alice*

Visszatértünk a labarintusból..A pályára(??)!
- Á,értem. - válaszolt Vivaldi egy kérdésre,sajnos nem hallottam mi volt az.. - Cicus,kérlek kísérd fel Alice-t a szobájába! - mondta,Chershire azonnal is ugrott,mint egy kiscica. :3
- Alice-nya - kérdezte,miközben mentünk a hatalmas kastélyban a lakosztályok felé - Mi történt,nya?Rámosolyogtam,bár nem épp ezt éreztem.Mi is történt?! -Semmi.A lényeg,hogy itt vagyok,én is,és te is.- De.. - csalódottan rámnézett Azokkal a szemekkel.Hogy is álhattam volna neki ellent?!- Jó.. - enyhültem - Majd talán egyszer elmesélhetem..Ha ennyire érdekel..- Igen! - csillogtak fel a szemei - Akkor jó éjt nya,Alice-nya!Holnap reggel érted jövök,és elmegyünk egy kis sétára!Majd elmeséled akkor! - búcsúzott al tőlem,de még várakozóan megállt előttem.Öööö..Most simit vár?Hát..jó.És megsimogattam a haját,majd a füle tövét is..Mire újra elkezdett dorombolni.Gyorsan abbahagytam,mert kicsit zavarban voltam ettől,és nem akartam ,hogy bárki meglásson minket.- Jó éjt,Chershire! -Becsuktam és háttal neki dőltem az ajtónak.Mint egy rossz mese!A a macska,a nyúl,és a kiráylnő.Meg a palota..ja,és a király!Már csak..Már csak valami hercegnő és a szőkehercege kell!Pff.De..de valójában hol vagyok?Miért vagyok itt?Hogy kerültem ide?!Peter mit keresett a..a világomban?Édesapám..nővérkém..vajon ők jól vannak?!Annyira elmélyedtem,hogy nem is vettem észre,hoy kopogtatnak.Csak akkor,mikor már rám nyitották az ajtót.
Peter.- Alice?Minden... - kezdte,de megakadt.
Mi a baja?
- Igen. - próbáltam mosolyogni,de csak ekkor jötem rá,hogy könnyezek.Gyorsan megpróbáltam letörölni könnyeim.
- Magadra hagyjalak?Alice..Jól vagy?
- Persze..Nem!Lenne egy kérdésem! - álltam fel.
- Parancsolj!
- Peter..Miért..Hogyan kerültem ide?
Az arca elkomorodott.
- Nem.. emlékszel rá?
Lehajtottam a fejem.
- Nem igazán.
- Ez..tényleg tudni szeretnéd?
- Igen! - néztem a szemébe.
- Jó.Farkasok.Amikor oda értem..Már rád vetették magukat.Egy falka volt,az erdőben.Aztán elhoztalak.Ennyi.
Ennyi lenne?Ilyen..burkoltan elmondva nem is..Farkasok?!
-De..de miért?
-Mert csak nem hagyhattalak ott az erdőben eszméletlenül!
-De én nem voltam elájulva!
-Hagyjuk.-rögtön abba hagyta a még el sem kezdett vitát - Jó éjszakát,későre jár. Mutatott az órájára. Már majdnem éjjfél van.
Várjunk csak..Az előbb még nem dél volt?
Már majdnem azon voltam,hogy ezt is megkérdezem,de gyorsan visszaszívta.Hát persze.Az órája.Ő irányítja az időt,szóval lehetséges.
Elment.
- Hallom már van holnapra programod,így nem kísérellek meghívni a királynő teadélutánjára. - intett vissza még csak úgy ,,mellékesen".
Halgatózott!A szemét!!!
- Túl nagyok azok a fülek,Nyuszi úr! - kiáltottam vissza,mert hát csak nem hagyhattam annyiban!
Kicsit jobban éreztem magam.Nem is tudom,hogy bírtam sírni.Miért?! Hiszen..hiszen egyszer úgyis visszatérek,addig is,lessz ami lessz!Majd holnapfelkelek,és szépen elmondom a terveim a királynőnek!
Az ágyon egy halvány kék hálóruhát találtam.Azonnal felvettem,és bedőltem az ágyba.Többet nem gondolkoztam.Csak aludtam.Ki tudja,itt mikor van reggel?!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése